Ha a mai emberi faj már kb.50. 000 éve jelen van a történelemben miért áll csak itt a fejlődésében, hol van itt a fejlődés?

Persze..

Kinek volna haszna ha nem vennéd meg a sok gyógyszert, nem kellene mindenből újat venned mert elromlik?

Fogyasztói társadalomban élünk és ez nem is fog változni.

Ha valaki változtatni akar azt ellehetetlenítik a multik.

Az emberiség halála az önzés, ez viszi a sírba.

"ugyan úgy egymással konkurálunk jobb állásért, nőért, pozícióért, érvényesülésért, a képzeletbeli ranglétrán valló előrehaladásért,"

Ennek egyszerű evolúciós okai vannak, ez az, ami tízezer éve is így volt, és (ha még lesz akkor emberiség) tízezer év múlva is így lesz.

" a tudásunk gyarapszik, egyre magasabb szintű de ez még szinte semmit nem oldott meg az életünkben"

????????

Ugye 50 ezer évről beszélünk, szerintem azóta elég sok probléma megoldódott már.

A második részével nagyjából értem, mit szeretnél mondani, valamennyire egyet is értek, de attól, hogy a technológiai, társadalmi, kulturális és egyéb jellegű fejlődéseknek nem csak előnyei, hanem hátrányai is vannak, ez természetes dolog.

De attól, hogy mi szubjektív módon megállapítjuk, hogy bizonyos előrelépéseknek negatív következményei is vannak, attól még magát a fejlődést nem lehet megkérdőjelezni, így ez inkább filozófiai, és nem tudományos kérdés szerintem.

A felvetés butaság.

Gondold át jobban az állításaidat...

50000 év nagyon kevés az emberi evolúcióban.

10000 éve terjed egy olyan változás, hogy kb. 5%-kal okosabbak lesznek az emberek, és még nem terjedt el teljesen.

Ugyanígy kb. 8-10000 éve jelent meg a tejcukor felnőttkori emésztése, és még mindig nem tökéletes.

Az ember ilyen biológia lény. Egy mutálódott agyú majom.

A fejlődés egy emberek által használt elvont fogalom. A természetben nincs fejlődés. Mi vagyunk azok, akik előszeretettel használjuk és egy természetben is létező dolognak gondoljuk a fejlődést, holott ennek semmi természettudományos jelentősége sincs.

A tudomány és technika nem fejlődik! Ez egy rossz megközelítés. Egyszerűen csak egyre többet akarunk tudni a világról, mert biológiailag megvan bennünk a kíváncsiság mint ösztön. A tudományos módszertan az, ami leginkább ki tudja elégíteni ezt az ösztönünket. Aztán a tudományt alkalmazzuk és technológiát csinálunk, ami szintén ösztöneink, vágyaink beteljesítését szolgálják. Ez a folyamat nem vetít előre semmit. Nem lesz tőle se jobb se rosszabba világ. A világ van! És mi egy különleges majomfaj vagyunk benne, aki szeret fogalmakat úgy kezelni, mintha létező dolgok lenének. Ez is természetesen fajfenntartásunkat szolgálja, mint minden cselekedetünk.

Nehéz szavak ezek, hogy fejlődés, tudás...

Az biztos, hogy a 2-3 ezer éve élt emberek semmivel sem voltak alacsonyabb értelmi szinten mint a maiak. Ezért lehet ebben igazad, hogy a tudás, a megismerés, az ismeretek összegyűjtése és alkalmazása, nem feltétlen jelent értelmi fejlődést is. Vannak azért most is olyan emberek, akik nem versengenek, nem gyűjtögetnek, nem felélnek maguk körül mindent és leszaporodnak a világra. Talán 10 ezer év múlva is lesznek, mert eddig is voltak.

"ugyan úgy egymással konkurálunk jobb állásért, nőért, pozícióért, érvényesülésért, a képzeletbeli ranglétrán valló előrehaladásért"

Nem ugyanúgy.

Az emberiség a történelmunk utolsó két századáig nem volt egy egymássl folyamatosan kommunikáló, üzletelő, konkuráló faj, területileg jórészt elszigetelt egységek működtek, egy csomó dolgot területenként külön újra és újra fel kellett fedezni, fel kellett találni, a tudás nem frissült globálisan, csak lokálisan stb. Ez nagyon sokkal lassabb fejlődést tesz csak lehetővé annál, ami ma van.

"tudásunk hatalmas de azt igazából semmi hasznosra nem használjuk, sőt elzárják, titkosítják"

Na ez egy konteós hülyeség.

Éppen hogy minden új ismeret a lehető leggyorsabban felhasználásra kerül, mert ez biztosít piaci előnyt a konkurenciával szemben.

És bizony a mai világban a privátszféra beruházási képessége nagyobb minden államinál, szóval a titkos katonai fejlesztések pénz híján éppen hogy lassabbak, mint a globális alkalmazott tudomány fejlődése.

"Mert a tudásunk gyarapszik, egyre magasabb szintű de ez még szinte semmit nem oldott meg az életünkben"

Szűk látókörű tévedés.

Csak te is átnézel mindazon a fejlődésen, ami már része a hétköznapi életünknek, csak azt látod, ami még nincs éd vágysz rá.

"ugyan úgy öregszünk, megbetegszünk, meghalunk"

Mondom, nem látod, ami már van, csak azt, ami még nincs.

A várható átlagéletkor folyamatosan növekszik, a betegségei halandóság is folyamatosan csökken stb.

"rámentek az emberi kapcsolataink"

Már akinek.

A társadalom átalakulása mindig is folyt, a mai információs forradalomban aztán végképp felgyorsult és ez adhat okot talajvesztettség érzésére, de az új generációk ebbe születve már nem ezt érzik.

" több pénzünk van de ezzel nem oldunk meg semmit mert csak áll"

Na ha neked van álló pénzed, akkor ne panaszkodj. Én örülök, hogy a fizum kitartja a hónapot.

"virtuális összegek felet rendelkezünk, eltűntek az értékek"

Fogalomzavar.

A hétköznapi élet értékeihez ennek nincs köze.

És magánemberként a virtuális pénz (bankkártya stb) tökéletesen azonos a készpénzzel, leszámítva, hogy nem zsebelnek ki a sikátorban stb.

A világgazdaság aranyfedezet nélküli pénzjátékai meg végképp nem vágnak ide.

"minden relatív"

Mindig is az volt. Éppenséggel lassan jöttünk rá. Viva Einstein.

Minden relatív. Csak a vodka Absolut.

"csak én nem látom a fejlődés hiányát annak ellenére, hogy"

Hát nem tudom, mi ellenére, de ja.

Menjél vissza kapávalni a középkorba, ha szerinted nincs fejlődés :D

Ami a tudás gyarapodását, fejlődés, töretlenségét illeti: korábban talán hittem ebben. De minél öregebb vagyok, annál inkább azt látom, hogy minden alkotás tömegével folyik ki a kezünk közül és tűnik el örökre. Könyvek, amiket klasszikusnak hittem, ismeretlenek már, és példány sem létezik már belőlük, csak könyvtári katalógus cikkszám marad utánuk. Ami híressé válik, sokkal inkább múlik a divaton, a "mém" értékén sokszor (szerencsétlen A. A. Milne dehogyis akart a Micimackóról híressé válni, amikor politikai szerző volt!)

Minden generáció kiválaszt egy kis maroknyit az ő idejében teremtett írásokból, meg abból amit az elődök neki adtak ugyanígy, amire energiát fordít, hogy megőrizze. És az összes információtároló kapacitás (amennyi munkát hajlandó egy generáció az ismeretek őrzésére, továbbadására forítani) konstans, kb. mindig az a véges szám. Ami azt jelenti, hogy minden megjelenő írásnak, de még a továbbörökített dolgoknak is a többsége folyamatosan elfolyik. A legeslegfontosabb dolgok, például a leghasznosabb tudományos felfedezések, megmaradnak. De kb. ennyi.

"rámentek az emberi kapcsolataink, minden virtuális, eltűntek az értékek"

Hellóóó elégedetlen öregedő pasas xD Isten hozott a nyugdíjasklubban.

Azt mondja a jobbágy a másiknak: "Nem hiszed el mit csinálnak ezek a fiatalok - kéményt raknak a házba! Mi lesz velük, ha a füst nem edzi meg a tüdejüket?

Azt mondja az egyik a nővér a másiknak: "Mit talált ki ez a Semmelweis - folyton kezet akar mosni! Nem tudja, hogy a víz tönkreteszi a bőrt és érzékennyé tesz a hideg és a bőrbaj ellen? Koszt csakis kendővel szabad levenni."

Azt mondja az egyik majomember a másiknak: "Te nem hiszed el mit művelnek ezek a fiatalok - két lábra akarnak állni..."

(Fejér István-duma)

Nem akarok úgy tenni, mintha minden tökéletes lenne. Nem szeretem, hogy állandóan azon kell aggódnom, hogy hol figyelnek meg, hogyan teszik közhírré a privát adataimat, hogyan rágalmaznak meg és próbálnak rossz hírbe vinni tizenévesek, akikkel soha nem találkoztam és akiknek semmi felelősségérzetük, nem szeretem, hogy nem lehet egy találkozót összehozni, hogy nem lehet az spontán, csak magára tartozó élete.

Na de azt se szerettem, amikor vagy volt a közvetlen közegedben hozzád hasonló ember, akivel megtaláltátok a közös hangot, vagy ha nem akkor meg voltál lőve, magányosan, ismerősügyileg. Nem szerettem, amikor csak 1-2 szxr újságból, tankönyvől tudtál tájékozódni. Nem szerettem, hogy mindent csak utólag tudtál meg. Nem szerettem egy csomó mindent, amit most alapnak veszünk. És amikor a fiatalokra nézek, úgy érzem, jót tett nekik és már otthon érzik magukat ebben az összekapcsolódott közegben. Ők már nem betyárkodnak névtelenül online olyan gyakorisággal, mint mondjuk probléma volt az én generációmban.

Nézd, aki vissza akar menni "a régi szép időkbe", most is megteheti, hogy lemegy vidékre, vagy valami messzi kis csángó faluba, és élvezi a lassú, hagyományközpontú "valódi értékek" vezérelt életet, ha neki ez a szíve vágya. Énnekem-megmondom- nem hiányzik. Ha pedig valakinek valami igénye van, igyekezzen maga kezdeményezni, ne azt várja, hogy a szájába repüljön. Jó hagyományokat mindig fel lehet eleveníteni, újra elterjeszteni. De neked is meg kell értened a mások igényeit. Hidd el, nem élnének úgy, ahogy, ha ők is úgy látnék, mint te, hoyg minden rossz úgy.