Egyszerűen, hogyan tudnám áttörni ezt a „falat”? 18/f

Sziasztok!

Tudom van naponta ezen az oldalon egy 30 vagy akár 40 ilyen kérdés.

De ne haragudj senki, hogy én is egy ilyen kérdéssel jövök.

Sajnos nem megy nekem az ismerkedés egyszerűen több mint 2,5 éve kínlódás az életem. Folyton csak az jár a fejemben most mit csináljak, hogyan lépjek.

És ugye itt vagyok 18 éves (tudom most mindenki azt mondja nölj fel végre!!!)

De nem olyan egyszerű, ahogy gondoljátok.

Most gondolj bele 18 éves vagy nincs barátod semmi az ég világon nem volt barátnőd, kapcsolat semmi.

Nem voltál bulikban (igaz én nem is vagyok buliba váló) nem voltál soha az életben olyan helyen ahol mondjuk fiatalokkal lettél volna. Ilyen kirándulás vagy iszogatás stb...

De dolgozol mert van munkahelyed tehát úgy akkor elvagy de mikor már végeztél a munkával és délután nincs min gondolkodni akkor igen akkor jön elő mind ez.

És amióta dolgoznom úgy veszem észre megtörtem nagyon. Nagyon visszahúzódó lettem és érzékenyebb ha kapok bármi rossz jelet mástól azt nagyon érzékenyen veszem és magamra és ez csak ront mindenen.

Na és igen ez vagyok én.

Én ebben a helyzetben vagyok.

Most tudom mindenki azt írja menjek el mondjuk biciklizni, vagy bármi elfoglaltság. De nem vagyok kisegítve abszolút ezzel mert próbáltam is meg hát egyedül elmegyek biciklizni akkor is, csak ezen agyalok hogy miért nem megy nekem az ismerkedés. Vagy ha valami egyesületbe megyek bármit is csinálni.

Utánna is csak rosszabb lesz, mert úgy sem fog történni semmi.

Tehát előrébb nem tudok jutni.

Abszolút.

Őszinte leszek de tényleg!

Úgy mond tapasztalataim szerint nem vagyok egy csúnya fiú mert már volt olyan többször is, hogy néztek lányok de olyan lányok akik úgymond szépek tehát minden fiúnak bejön...

Igaz nem mindig de többször is volt már.

Jó nem vagyok az a tömeg fiú inkább próbálok mindig divatosan öltözni a legjobbat kihozni magamból.

Meg nem vagyok az a harsány fiú bár akit megismerek ott vele aztán tudok beszélni sokat.

Meg sokszor mosolygok meg azért meg inkább oda adó vagyok. Inkább én húzom direkt a rosszabbat csak a másiknak ne legyen rossz. De igen lelki ismeretes és úgymond olyan álmodozó fiú vagyok aki mindig csak álmodozik a szép dolgokon, vagy a rossz dolgokon gondolkodik.

De most visszatérve volt többször hogy szemeztem lányokkal mondhatni szemeztem......

Bár sokszor félek rá nézni a lányra, mert félek, elmosolyodok és elpirulok.

Leszolítani meg abszolút nem is tudnám mert össze vissza dadognék.

És az kellemetlen.

Egyszerűen nincs önbizalmam.

Semmi.

Mindig úgy veszem magam hogy én csak, akadék vagyok és nem akarok zavarni senkit se inkább hallgatok.

Csak nehogy baj legyen.....

De sajnos erről én nem beszéltem így egy embernek sem tehát nem tudja senki. Nem merem elmondani senkinek.

Neten beszélgetek egy lánnyal de csak barátság van úgymond közöttünk. Na ő tudja ezt mind egyedül.

Igaz soha nem láttuk egymást élőben.

De mivel nagyon messze van így a találkozás esélye 0%.

De ugye sajnálom őt mert próbál segíteni.

De így nem megy, hogy csak itt írásba le írjuk.

A találkozások fontosak de azok nagyon nagyon sokat számítanak bármilyen kapcsolatba.

Én már azt sem tudom, hogy minek írtam ide ki ezt mind

Hiszen egyedül vagyok és rajtam múlik minden hogy teszek e érte vagy nem.

De ha mégis valaki bármit tud ajánlani írni vagy segíteni nagyon szívesen fogadom.

Vagy ha valakinek volt ilyen helyzet minden hogyan ha gondolja ossza meg velem.

Köszönöm, hogy elolvastátok!🙂