Társkereséshez, fiatalkori komoly párkapcsolat kialakításához segítség? Nem interneten, társkereső oldalakon, szórakozóhelyeken, iskolában.20/F

Kiskorom óta nem akartam se családot se párkapcsolatot, ezt valahogy elhatároztam magamban, egyébként is utálom az embereket de csak őket kimondottan.

Ez szintén kiskorom óta fentáll, családi történetem is érdekes, lényegében soha nem volt családom, de mégis volt viszont már annyi sincs viszont jelenleg

mégis stabil "családi" hátterem van, ennyi legyen elég.

Az embereket egyébként is utáltam már nagyon kiskorom óta, emiatt rendszerint kerültem is őket a későbbiekben is, élveztem a magányt.

Extrém módon racionális bizonyos szinten érzelemmentes vagyok olyannyira hogy felmerült az hogy pszichopata vagyok vagy antiszociális esetleg audista azonban

mindhárom cáfolásra került abszolút, tanárok felvetése volt leginkább de pszichologus és orvos is cáfolta, elméletileg testileg és mentálisan egyaránt

egészséges vagyok.

Hétköznapi értelemben munkahelyen el tudok emberekkel beszélgetni de ott is leginkább egyedül vagyok szívesen.

Leginkább egyedül szeretek lenni. Olyannyira hogy az általános iskolában a ballagáson csak addig

maradtam amíg kötelező volt meghallgatni a tanárok mondandóját aztán a buli előtt elmentem, szalagavatóra meg hasonlókra se akarok majd menni érettségikor,

nem jártam el soha barátokkal kivéve általános iskola alsó osztályában ritkán játszótérre, összesen általános iskola 1 osztálya óta amennyire emlékszem

2 barátom volt akikkel az általános iskola végén azonnal megszakítottam a kapcsolatot, középiskolában egy se sőt ott senkivel nem is álltam szóba,

olyannyira utáltam a diáktársaimat a hülyeségeik és éretlenségük miatt hogy

esti iskolára váltottam inkább 10. osztályban, soha nem voltam szórakozóhelyen, soha nem volt még fiatalkori komolytalan kapcsolatom se, nincs egy barátom se

de nem is érzem szükségességét, nem használok Facebook-ot és hasonló oldalakat egyáltalán, néhány számítógépes játékon kívül ahol többnyire külföldiekkel

beszélek csak játékkal kapcsolatosan, senkivel nem tartom a kapcsolatot, nem beszélgetek, nincsenek barátaim és ezt valahogy így érzem jónak

Középiskolában képes voltam sértődöttségből vagy egyfajta a többi diáktársam általi szóbeli támadások, szidások, cikizések elleni védekezésként akár órákig

ülni vagy állni némán magam elé nézve, emellé iskolában, iskolába menet ahol lehetett napszemüveget viseltem szintén egyfajta védelemként, hogy senki ne

tudjon semmit leolvasni az arcomról, a nézésemből én viszont bárkit figyelhessek észrevétlenül, egy nagyon erős védekezés van bennem minden ember ellen,

mindenkiben a lehetséges fenyegetést láttam/látom iskolában, utcán olyannyira, hogy általános iskola 6. osztálya óta folymatosan övtáskával járok egy gázszpré-vel,

középiskolában beszereztem más önvédelmi eszközt/fegyvert is amit folyton magamnál tartottam, néha még testnevelés órán is a rövidnadrág zsebében volt a gázszpré,

pedig ahova jártam az egy kifejezetten jó, színvonalas informatikai iskolai volt jó környéken. Mai napig 3 önvédelmi eszköz van nálam és tervezem

lecserélni őket hatékonyabbra.

Sokkal jobban élvezem bármilyen állat, kutya, macska, ló társaságát mint egy emberét, egy állat szemébe nézve bizalmat, a bizalom elnyerésének vágyát érzem

míg egy emberébe nézve a fenyegetést látom folyamatosan készülve egy esetleg bármilyen formájú támadásra.

Szintén kiskorom óta vicces/humoros dolgok kivételével soha nem mosolyogtam, az arcomról senki sem tud leolvasni érzéseket ezt sokszor megjegyezték nekem főként

a szüleim is, hogy se születésnapkor se ha bármilyen ajándékot kapok tőlük semmilyen boldogságot, örömöt nem látnak az arcomon még akkor sem ha azt mondom nekik,

hogy ez tetszik, ennek örülök.

Most viszont idősebben bár továbbra sem akarok gyereket, családot és értéktelen barátokat, ismerősöket magam köré gyűjteni, valahogy olyan érzésem támadt

hogy nagyon szeretnék szerelmes lenni, valakihez kötődni és hinyázik egy társ, ez körübelül egy-másfél éve ami idő óta például lányok szemébe nézni egészen más érzés.

Komoly kapcsolatot szeretnék azonnal és egy társat találni, nem nagyon szeretnék próbálgatni és több lánnyal összejönni hanem csak egyet akarok választani egy

életre viszont nem tudom, hogy kezdjek neki. Mivel nincsenek barátaim akikkel eljárhatnék, iskolai meletti munkahelyi ismerősökkel meg ajánlás ellenére sem megyek

el szórakozóhelyre mivel azokat veszélyesnek tartom és eleve értelmetlennek számomra, megpróbáltam telefonos társkeresőt, már odáig jutottam hogy a tinderre

regisztráltam, de ezek túl egyszerűek és leginkább szexpartnerkereső mintsem társkereső így ezekről töröltem magam 1 nap után. Regisztráltam egy társkereső

oldalra is, készítettem fotókat, írtam részletes bemutatkozást arról mit csinálok, mit akarok és nem akarok, viszont nekem kéne férfiként kezdeményezni

természetből adodóan de nem tudom hogy mit írjak egyáltalán, mi alapján válasszak ki véglegesen egy lányt, soha nem beszéltem még senkivel ilyenről,

ilyen témában és nem is próbáltam még meg egy lánnyal sem. Nem tudom azt sem mik az elvárások egy társkeresésnél, amióta megvan ez az érzés azóta próbáltam

várni addig amíg befejezem az iskolát, lerakom a jogosítványt, lesz saját autóm, utóbbi kettő sikerült, elsővel még küszködök a matematika és a munka meletti

esti iskolai tananyagokkal való foglalkozásra szánható időm hiánya miatt, viszont nem tudok tovább várni ezzel úgy érzem.

Úgy érzem ha valakinek írnék hogy szeretnék vele kapcsolatba lépni, nem tudom egyrészt megfelelek e egy komoly kapcsolat elvárásainak ezért is akartam várni

az érettségimig, a vizsgáimig, saját jármű, jogosítvány, stabil állás, pénz megszerzéséig, hogy én mindent biztosítani tudjak, emelett nem is tudom, hogy

alkalmas vagyok e egyáltalán a fentebbiek alapján egy emberi kapcsolatra, ezért is írtam le ezt mind bár szűkszavúan mivel bővebben elmagyarázva mindent

már a magánéletembe és múltamba mennék bele ami nem nyílvános, így is nagyon figyelek az magánéleti dolgaim, adataim biztonságára és így is épp eleget írtam

ahhoz, hogy szüleim vagy korábbi diáktársaim esetleg ez alapján rámismerjenek, viszont örülnék ha valaki ez alapján is tudna tanácsot adni.

Tudom sokan nem fogják elhinni, de alapvető szociális, fiatalkori dolgokról nem rendelkezem semmilyen tapasztalattal és tudással, párkapcsolatról például semmit

nem tudok azon túl ami információt interneten lehet róla találni, továbbá nem fejlesztettem megállapításom szerint készséget emberi kapcsolatok kialakítására,

emberekkel társalgás kezdeményezésére, csoportban, társaságban viselkedésre, nem voltam soha közösség tagja.

Továbbá érdekelne az is, hogy amit én érzek késztetést szerelem, párkapcsolat iránt, az csupán fiatalkori hormonális/természetes fejlődéssel járó tünet,

szaporodásra koromból adódóan esetlegesen túlzottan késztető létfenntartási ösztönnel kapcsolatot társkeresési vágy ami a teljes felnőttkori fejlettséget elérve

elmúlik majd, az emberi kapcsolatok rendkívűli hiánya okozza vagy az ember társas lényéből adódó ösztönös viselkedés?

Elnézést az összeszedetlen fogalmazásért, de mivel most jutottam arra a pontra mikor eszembe jutott ide ezen kérdés kiírásra, hogy ezt nem tudom egyedül megoldani

ezért jobbnak láttam csak leírni mindent ami éppen eszembe jut olyan módon, mintha közvetlenül beszélgetnék valakivel mintsem tervezetten előre megfogalmazni a

problémámat, ebből talán több kiderül.

20/F