Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Társkereséshez, fiatalkori komoly párkapcsolat kialakításához segítség? Nem interneten, társkereső oldalakon, szórakozóhelyeken, iskolában.20/F
Kiskorom óta nem akartam se családot se párkapcsolatot, ezt valahogy elhatároztam magamban, egyébként is utálom az embereket de csak őket kimondottan.
Ez szintén kiskorom óta fentáll, családi történetem is érdekes, lényegében soha nem volt családom, de mégis volt viszont már annyi sincs viszont jelenleg
mégis stabil "családi" hátterem van, ennyi legyen elég.
Az embereket egyébként is utáltam már nagyon kiskorom óta, emiatt rendszerint kerültem is őket a későbbiekben is, élveztem a magányt.
Extrém módon racionális bizonyos szinten érzelemmentes vagyok olyannyira hogy felmerült az hogy pszichopata vagyok vagy antiszociális esetleg audista azonban
mindhárom cáfolásra került abszolút, tanárok felvetése volt leginkább de pszichologus és orvos is cáfolta, elméletileg testileg és mentálisan egyaránt
egészséges vagyok.
Hétköznapi értelemben munkahelyen el tudok emberekkel beszélgetni de ott is leginkább egyedül vagyok szívesen.
Leginkább egyedül szeretek lenni. Olyannyira hogy az általános iskolában a ballagáson csak addig
maradtam amíg kötelező volt meghallgatni a tanárok mondandóját aztán a buli előtt elmentem, szalagavatóra meg hasonlókra se akarok majd menni érettségikor,
nem jártam el soha barátokkal kivéve általános iskola alsó osztályában ritkán játszótérre, összesen általános iskola 1 osztálya óta amennyire emlékszem
2 barátom volt akikkel az általános iskola végén azonnal megszakítottam a kapcsolatot, középiskolában egy se sőt ott senkivel nem is álltam szóba,
olyannyira utáltam a diáktársaimat a hülyeségeik és éretlenségük miatt hogy
esti iskolára váltottam inkább 10. osztályban, soha nem voltam szórakozóhelyen, soha nem volt még fiatalkori komolytalan kapcsolatom se, nincs egy barátom se
de nem is érzem szükségességét, nem használok Facebook-ot és hasonló oldalakat egyáltalán, néhány számítógépes játékon kívül ahol többnyire külföldiekkel
beszélek csak játékkal kapcsolatosan, senkivel nem tartom a kapcsolatot, nem beszélgetek, nincsenek barátaim és ezt valahogy így érzem jónak
Középiskolában képes voltam sértődöttségből vagy egyfajta a többi diáktársam általi szóbeli támadások, szidások, cikizések elleni védekezésként akár órákig
ülni vagy állni némán magam elé nézve, emellé iskolában, iskolába menet ahol lehetett napszemüveget viseltem szintén egyfajta védelemként, hogy senki ne
tudjon semmit leolvasni az arcomról, a nézésemből én viszont bárkit figyelhessek észrevétlenül, egy nagyon erős védekezés van bennem minden ember ellen,
mindenkiben a lehetséges fenyegetést láttam/látom iskolában, utcán olyannyira, hogy általános iskola 6. osztálya óta folymatosan övtáskával járok egy gázszpré-vel,
középiskolában beszereztem más önvédelmi eszközt/fegyvert is amit folyton magamnál tartottam, néha még testnevelés órán is a rövidnadrág zsebében volt a gázszpré,
pedig ahova jártam az egy kifejezetten jó, színvonalas informatikai iskolai volt jó környéken. Mai napig 3 önvédelmi eszköz van nálam és tervezem
lecserélni őket hatékonyabbra.
Sokkal jobban élvezem bármilyen állat, kutya, macska, ló társaságát mint egy emberét, egy állat szemébe nézve bizalmat, a bizalom elnyerésének vágyát érzem
míg egy emberébe nézve a fenyegetést látom folyamatosan készülve egy esetleg bármilyen formájú támadásra.
Szintén kiskorom óta vicces/humoros dolgok kivételével soha nem mosolyogtam, az arcomról senki sem tud leolvasni érzéseket ezt sokszor megjegyezték nekem főként
a szüleim is, hogy se születésnapkor se ha bármilyen ajándékot kapok tőlük semmilyen boldogságot, örömöt nem látnak az arcomon még akkor sem ha azt mondom nekik,
hogy ez tetszik, ennek örülök.
Most viszont idősebben bár továbbra sem akarok gyereket, családot és értéktelen barátokat, ismerősöket magam köré gyűjteni, valahogy olyan érzésem támadt
hogy nagyon szeretnék szerelmes lenni, valakihez kötődni és hinyázik egy társ, ez körübelül egy-másfél éve ami idő óta például lányok szemébe nézni egészen más érzés.
Komoly kapcsolatot szeretnék azonnal és egy társat találni, nem nagyon szeretnék próbálgatni és több lánnyal összejönni hanem csak egyet akarok választani egy
életre viszont nem tudom, hogy kezdjek neki. Mivel nincsenek barátaim akikkel eljárhatnék, iskolai meletti munkahelyi ismerősökkel meg ajánlás ellenére sem megyek
el szórakozóhelyre mivel azokat veszélyesnek tartom és eleve értelmetlennek számomra, megpróbáltam telefonos társkeresőt, már odáig jutottam hogy a tinderre
regisztráltam, de ezek túl egyszerűek és leginkább szexpartnerkereső mintsem társkereső így ezekről töröltem magam 1 nap után. Regisztráltam egy társkereső
oldalra is, készítettem fotókat, írtam részletes bemutatkozást arról mit csinálok, mit akarok és nem akarok, viszont nekem kéne férfiként kezdeményezni
természetből adodóan de nem tudom hogy mit írjak egyáltalán, mi alapján válasszak ki véglegesen egy lányt, soha nem beszéltem még senkivel ilyenről,
ilyen témában és nem is próbáltam még meg egy lánnyal sem. Nem tudom azt sem mik az elvárások egy társkeresésnél, amióta megvan ez az érzés azóta próbáltam
várni addig amíg befejezem az iskolát, lerakom a jogosítványt, lesz saját autóm, utóbbi kettő sikerült, elsővel még küszködök a matematika és a munka meletti
esti iskolai tananyagokkal való foglalkozásra szánható időm hiánya miatt, viszont nem tudok tovább várni ezzel úgy érzem.
Úgy érzem ha valakinek írnék hogy szeretnék vele kapcsolatba lépni, nem tudom egyrészt megfelelek e egy komoly kapcsolat elvárásainak ezért is akartam várni
az érettségimig, a vizsgáimig, saját jármű, jogosítvány, stabil állás, pénz megszerzéséig, hogy én mindent biztosítani tudjak, emelett nem is tudom, hogy
alkalmas vagyok e egyáltalán a fentebbiek alapján egy emberi kapcsolatra, ezért is írtam le ezt mind bár szűkszavúan mivel bővebben elmagyarázva mindent
már a magánéletembe és múltamba mennék bele ami nem nyílvános, így is nagyon figyelek az magánéleti dolgaim, adataim biztonságára és így is épp eleget írtam
ahhoz, hogy szüleim vagy korábbi diáktársaim esetleg ez alapján rámismerjenek, viszont örülnék ha valaki ez alapján is tudna tanácsot adni.
Tudom sokan nem fogják elhinni, de alapvető szociális, fiatalkori dolgokról nem rendelkezem semmilyen tapasztalattal és tudással, párkapcsolatról például semmit
nem tudok azon túl ami információt interneten lehet róla találni, továbbá nem fejlesztettem megállapításom szerint készséget emberi kapcsolatok kialakítására,
emberekkel társalgás kezdeményezésére, csoportban, társaságban viselkedésre, nem voltam soha közösség tagja.
Továbbá érdekelne az is, hogy amit én érzek késztetést szerelem, párkapcsolat iránt, az csupán fiatalkori hormonális/természetes fejlődéssel járó tünet,
szaporodásra koromból adódóan esetlegesen túlzottan késztető létfenntartási ösztönnel kapcsolatot társkeresési vágy ami a teljes felnőttkori fejlettséget elérve
elmúlik majd, az emberi kapcsolatok rendkívűli hiánya okozza vagy az ember társas lényéből adódó ösztönös viselkedés?
Elnézést az összeszedetlen fogalmazásért, de mivel most jutottam arra a pontra mikor eszembe jutott ide ezen kérdés kiírásra, hogy ezt nem tudom egyedül megoldani
ezért jobbnak láttam csak leírni mindent ami éppen eszembe jut olyan módon, mintha közvetlenül beszélgetnék valakivel mintsem tervezetten előre megfogalmazni a
problémámat, ebből talán több kiderül.
20/F
Nagyon érdekes ez a történet.
Szerintem kezd azzal, hogy interneten barátkozol.
Akár itt gyakorin, anotalkon ráírsz fiúra, lànyra és elkegdesz vele beszélgetni.
Érdeklődsz iránta, közös témát próbálsz vele találni, stb...
Addig amíg nincs senkid, de tényleg senkid, addig nem érdemes barátnőt szerezni, mivel nem ismersz senkit, nem jársz sehová, így elég nehéz egy normális lányt, vagy barátnőt találni.
Mindenképpen barátkozz először.
Rövid életrajzod olvasása közben két dolog fogalmazódott meg bennem.
1.) beteg vagy, rossz orvosnál jártál és biztosan pszichológiai probléma van a háttérben
2.) kérlek mentsd meg a jövőbelidet azzal, hogy nem keresed meg
Azonban a fenti két gondolattól eltekintve úgy gondolom, hogy mindenkinek megvan a párja, így neked is. Ha nőt keresel és van kiszemelt, ezt a kérdést (amit ideírtál) feltétlen mutasd meg neki az első pár randi alkalmával. Ha nem zavarja és hasonló gondolkodása van, akkor áldásom rátok!
Viszont nulla szociális élettel kevesebb az esélyed megtalálni életed párját, de nem azért mert nincs, hanem mert a párod is kerüli az ilyen helyeket. :)
További kérdés, ami felmerült bennem:
Mi lesz, ha szerelmes leszel valakibe, aki életed párja és részéről kiderül 5 - 6 év után, hogy nem működik, nem érzi jól magát. Tönkre teszed az életét magaddal, mert nem engeded? Vagy elveszed az életét? Jól gondold át és tényleg teljes jószándékkal kívánom, hogy tálald meg!
Mivel sokakat megzavartam viszont valódi megoldást szeretnék a problémára, tényleges válaszokat, ezért pár kérdést megválaszolok:
- Nem néztem rá utólag a "kérdésemre" csak most hogy válaszok érkeztek rá, nem tudtam hogy ilyen hosszú lett.
- Nincs rendesen megfogalmazva, mivel körübelül a gondolataimat írtam le, ezért írtam a végére, hogy olyan módon írtam mintha beszélgetnék valakivel vagyis mintha magamban beszéltem volna ezt, a kérdéseim nem voltak meg előre hanem a gondolatmenetem közben vetődtek fel ezért kerül elő az írásban több kérdés menet közben és ezért nem összefüggő mivel ez nem egy fogalmazás.
- Ez nem "trollkodás", nem vicc, nem átverés hanem ezt találtam legjobb mód arra, hogy a problémámat megértessem másokkal. Nem tudtam hogyan fogalmazhatnám meg egy írásban őszintén anélkül, hogy utólag túlgondolnám és torzítanék az eredeti felvetésen.
- Lehetőségét láttam már annak, hogy pszichológushoz forduljak, de úgy gondolom nem olyan a problémám amihez szakértő kellene egyelőre, viszont ha hozzá fordulnék, ugyan így mondanám el neki ahogy itt leírtam. Emiatt a következő lépés előtt ami hogyha magam nem tudom megoldani, önként szakértő segítségét veszem igénybe, köztes lépésként jutott eszembe a gyakori kérdéseken az emberekhez fordulás. Ilyen módon sokkal több ember több különböző megoldást tud nekem ajánlani, több külöböző módon segíteni mielőtt komolyabb lépést tennék.
Remélem ez segít.
Tök érdekes az írásod, ha nem egy gyerekkori trauma miatt kerülöd és irtózol ennyire az emberektől, akkor valószínűleg ez valami veleszületett "rendellenesség". Mindenképp keress fel egy szakembert és ezeket a sorokat fejtsd ki neki is, szerintem a Te problémád már meghaladja egy átlag fórumozó hatáskörét, ide szakszerű segítség kellene.
Én személy szerint azt gondolom, ha megvan benned az akaraterő és az elhivatottság akkor képes lehetsz megváltozni és fokozatosan szocializálódni, ezáltal pedig szerelemre találni. De mindenképp ki kell lépned a komfortzónádból mert a jelenlegi életformád egyszerűen nem kompatibilis egy párkapcsolattal.
Ne izgulj, sokan érzik magukat kényelmetlenül társaságban, illetve próbálják is kerülni, de hosszútávon mindenképp szükséges interakcióba lépned másokkal, nem csak azért, hogy legyen párkapcsolatod, szerintem barátokra is szükséged lenne, hiszen így rengeteg mindenből kimaradsz.
Nem tartalak menthetetlennek egyáltalán, ha képes vagy belátni, hogy a jelenlegi állapot nem tartható fent tovább és van elég akaraterőd, (illetve igénybe veszed egy szakember segítségét), akkor biztos vagyok benne, hogy képes lehetsz fejleszteni a jellemeden.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!