Mennyire durva ez szerintetek? És mit lehetne ellene tenni?

Szóval...kb minden pillanatban,amikor nem otthon vagyok(tehát kimozdulok kicsit a városba,de akár már az is elég,ha elhagyom a házat és kisétálok a buszmegállóhoz stb...),rámtör egy érzés,hogy mi van,ha pont most,pont ma jönne el az a bizonyos pillanat,amikor összejövök valakivel,rám talál a szerelem,és minden tiszta happy lesz meg rózsaszín:)

De aztán persze hazaérve mindig tapasztalom a valóságot,hogy ez kicsit sem így van,és olyankor mindig magamba roskadok,hogy hát mi a fene van velem,miért vagyok ennyire szerencsétlen stb..és ez így megy nap mint nap,ahányszor csak kilépek a házból..jaa,és ehhez még párosul egy nagyoon erős izgulás is!

Ezek alapján könnyű kitalálni,hogy még nem volt senkim..17/L