Egy elég fájdalmas szakítás után néhány héttel úgy érzem, mégkevésbé érdekel az ellenkező nem, de lányokkal ismerkedni mégnehezebb lenne, ilyenkor mi van?

Kezdjük ott, hogy lány vagyok.

Volt egy fiú, akit mindennél jobban szerettem, de február végén végleg szakított velem, habár előtte is voltak már kisebb-nagyobb szakításaink, így felkészülhettem rá... Sírtam utána egy ideig, valójában néha még mindig, de már sikerült elérnie, hogy ne szeressem (annyira). Úgy érzem, már nélküle is boldog vagyok és ő már akkor sem kellene nekem, ha meggondolná magát. Egyszerűen elsüllyedt a szememben azzal, amilyen volt velem a szakítás után.

Óriásit csalódtam benne, elvégre ő volt az utolsó ember, akiből ezt kinéztem volna. De optimista vagyok és tudom, hogy ezen is végleg tovább fogok lépni idővel. ^^

Már néhány éve (ami azért jó, mert most vagyok 15) előfordul, hogy megtetszik(?!) egy-egy lány, általában inkább külsőre.

Mindegy is, a lényeg, hogy nagyon gyanús, hogy a saját nememhez is vonzódom. Erről egyetlen barátom tud. Szerintem a maradék többsége el sem fogadna engem igazán, ha tudnák ezt rólam... Nem akarom, hogy megtudják.

Ismerkedni amúgy is furcsa lenne... mármint... honnan tudhatnám, hogy az adott lány melyik nemhez vonzódik? Annyira bonyolultnak tűnik az egész.

Nem akarom, hogy tetsszen nekem bárki is. Lány meg főleg ne. Pedig én lánnyal egyre egyszerűbben tudnám elképzelni magamat, mint fiúval... Tulajdonképpen fiúval intimebb helyzeteket elképzelni undorítónak találok, fun fact, lánnyal nem annyira.

Utálom, utálom, utálom, folyamatosan az elfogadásról papolok mindenkinek, de önmagamat nem tudom ilyennek elfogadni... Legalább szimpla hetero meg akarok maradni...