Vágyom kapcsolatra, de lehet nem jó a hozzáállásom? Túl nagyok az elvárásaim, így sose lesz senkim?

Szóval ez most nagyon hosszú lesz, de légyszi olvassátok végig!!

Tehát az van, hogy herótom van már az ilyen átlag fiúktól, még akkor is ha rendesek. Egyszerűen csak megyek az utcán pl és körbenézek, és csak utálkozni tudok, utálom, hogy a korosztályomban lévők annyira egyformák mind, csőnadrág, divatos haj, mindenki csak arra törekszik, hogy 'menő' legyen, persze állítják, hogy nagyon egyediek, amin már csak nevetni tudok, nulla elgondolás a világról, nulla műveltség, csak az iskola meg a bulizás van az életükben. És ezzel nem minősítem, hogy milyen emberek legbelül, minden típusból vannak rossz és becsületes emberek egyaránt.

És ez persze a lányoknál is ugyanígy van, mielőtt mindenki kiakadna, hogy milyen szexista vagyok, de nem, az egész korosztályomra értem ezt az elcsszettséget, lehet még jobban is meg van náluk lányoknál mint a fiúknál, de én most a párkapcsolat szempontjából hoztam példát, ezért jöttem a fiúkkal.

Néha azt érzem, hogy már nem bírom elvisleni ezt az egészet, hogy nincsenek különleges, vagy kreatív emberek, mert ha vannak is bele kell hogy betegedjenek abba, hogy kilógnak a sorból, mert esetleg műveltek, vagy szociálisan érzékenyek, vagy kreatívak, vagy szabadanbb a világnézetük, vagy egyszerűen csak nem hajlandóak besorolódni az átlaghoz.

Az egész kamasz társadalmat hihetetlenül elb***ottnak érzem, mindenki próbál úgy tenni mintha több lenne, ígérgetik, hogy majd jobbak és többek lesznek mint a szüleink, de mégsem csinálnak mást mint a suliban klikkesednek, vagánykodnak, buliznak, és próbálják elfelejteni, hogy milyen szánalmasak is valójában, elrejteni mások elől, hogy csak tucatemberek, akik aztán átlagos és szürke felnőttkort élnek majd meg.

Tehát visszatérve a fiúzásra. A fennt leírtakból következtetve nekem alapvetően az ilyen weird fiúk jönnek be, nem kell, hogy jól nézzenek ki (legyen nem átlagos stílusuk, de ennyi), nem kell, hogy népszerűek legyenek, nekem elég az, hogy legyen bennük valami ami eltér az átlag populáris többségtől, vagy hogy mondjam, szerintem érthető a fennt írottakból.

De egyre jobban félek, hogy ilyen fiúk, csak az indie-filmekben léteznek, a valóságban mindenki szégyelli, ha hogy is mondjam freaky, és nem mer túllépni az átlag társadalmi nyomáson. Mert még egy ilyen fiúval sem találkoztam, mármint olyannal, aki tényleg vállalta volna is, hogy más és nem roppant volna össze attól, hogy az, és nem vált volna önmagát gyűlölő lúzerré.

Túl nagyok az elvárásaim, vagy nagyon elitista vagyok? Tényleg igyekszem nem lenézni az ilyen tucat embereket, de nem könnyű és párkapcsolatban egyáltalán nem tudnék élni egy ilyen emberrel. Ez nagy baj? Így sosem lesz senkim?

HOGYAN változzak? Vagy hogy találhatnék ilyen fiút?

Köszönöm annak aki elolvasta és építőjellegű választ ad.

16/L