Válogatós vagyok vagy ennyire nincsenek már normális srácok?

A kulcsszavak között mi az a zokni? 😂

Nyugi, megtalálod majd azt aki hozzád illik. Fiatal vagy még:)

16/L

Amúgy nem vagy válogatós csak nem találtad még meg a megfelelőt.

De amúgy sokan vagyunk ilynek, csak nem vesztek észre

Hasonlóan gondolkodok, mint Te.

Nem vagyok hajlandó engedi az igényeimből, nem lesz csak azért valakim, hogy csak legyen már végre. Főként nem mások nyomására, mert mi van, ha nincs?

Ámbár nagyon kompromisszumképes vagyok, de vagy legyen olyan, amilyet én szeretnék nagyjából, vagy semmilyen.

Nincsenek túl nagy igényeim egyébként, és nagyon toleráns és türelmes vagyok másokkal szemben. Csak van, amiből nem engedek.

Lehet le fognak itt páran ezért pontozni, mert nem az általános tömegvéleményt képviselem.

Nekem is hasonlóak az elvárásaim, és sok fiút ismerek aki objektíven szemlélve átmegy a rostán, de úgy mégse jön be igazából... Én ezt tartom elég nehéznek az egészben:/

Persze lehet, nem ártana jobban megismerni őket, de a kérdésedre válaszolva, szerintem maradt még bőven rendes fiú ebben a világban.:D Szerencsére.

Csak keresni kell..plusz egy kis mázli is kell hozzá, és bumm megvan...:P

Bár most kicsit ellentmondok magamnak, mert én összeraktam pár éve egy standardet, hogy egy fiú legyen kedves, vicces, okos, és nézzen ki jól.

Viszont kis időre rá rátaláltam az azóta is nagy szerelmemre, aki ha nem ismered igazán, egyiknek se felel meg, de számomra egy idő után Ő vált A standarddé. És más nem is kell. Jobb se.:)))

Tehát néha lehet hogy pont abba szeretsz bele, akiről az elején a legkevésbé sem gondolnád...:D

Hajrá!!!

16l

Az a bajod, hogy megártott a Bálint-napi őrület, meg hogy folyton a facén lógsz meg hasonlókon és azt vizslatod, hogy mi van azokkal, akik kipakolják a magánéletüket a kirakatba.

Keress inkább olyanokat (de ne a facén!...), akik egyedül vannak és boldogan, kiegyensúlyozottan élnek, elégedettek, és derűsek. Arra próbálj meg rájönni, hogy ők hogyan csinálják.

Meg keress olyanokat, akikről tudni lehet, hogy ezer éve férj-feleség és boldogan élnek, és érdeklődj, hogy hogyan jöttek össze annak idején. Rá fogsz jönni, hogy nincs rá recept, mindenkinek máshogyan sikerül - és arra is rá fogsz jönni, hogy a boldogság egyáltalán nem attól függ, hogy van-e valakinek párja, úgyhogy ne lógasd az orrod.

Aztán keress olyanokat is, akik együtt vannak, de boldogtalanok (erre jó a gyk is...), és határozd el, hogy na ilyenbe inkább továbbra sem mész bele, mert ez aztán biztos, hogy nem a boldogsághoz vezető út.

A nagy keresgélésben rá fogsz találni magadra, és ha magaddal jóban leszel, és lemondasz arról, hogy mindenképpen találj valakit, na akkor egyszercsak találkozol majd a nagy Ő-vel.

Nem vagy válogatós, illetve mégis, de ez nem a te hibád. Iszonyat nehéz olyan személyt találni, akivel kölcsönösen szerethetitek egymást és a világnézeti témák nagy részében ugyanazon az állásponton vagytok, nekem okádnom kell attól, ha valakinek minden második személy megfelel, csak mert "kell valaki", szóval nagyon támogatom a válogatásosdit. :D

18/F