Lesz így párom?

Nagyon szorongó típus vagyok kiskorom óta. Emiatt rengeteg pszichológusnál jártam már. Egyik sem ért el nálam túl sok eredményt, de legalább már ha félve is de merek beszélni társaságban. A visszahúzódásom miatt csak az utóbbi időben szereztem egy pár barátot. Régen sokszor voltam egyedül, amitől depressziós is lettem. A félénkségem és magányosságom miatt kicsiként kitaláltam magamnak egy belső személyt, aki megnyugtat. Tudom, hogy ez a személy nem létezik, ezért mikor azért, hogy ne féljek próbálom elhitetni magammal, hogy van aki bennem van és megvéd, olyankor egyre kevésbé sikerül.

Két éve az erős szorongástól pszichotikus állapotba kerültem, ami leginkább álomszerű érzéssel és pániktünetekkel keveredett. Ezek a testi tünetek az orvosomnak hála megszűntek, de a félelem az emberektől, élettől, meg a szomorúság megmaradt.

Sokat bántottak mindig a visszahúzódás miatt és leginkább azzal vágtak vissza, hogy így sosem lesz párom, mert senkinek nem kell egy ilyen félős lány. Mostanában gyakran gondolkodok ezen, mert valóban még nem volt barátom. Mondjuk volt akinek tetszettem, de az nekem nem, vagy fordítva. Én nem mennék bele futó kapcsolatokba, fontos nekem minden esetben, hogy meglegyen a kölcsönös vonzalom, és fogadjanak el egy zárkózottabb személyiségként.

Szerintetek így mennyi esélyem van párt találni? Van köztetek olyan aki szintén lelki problémákkal küzd és mégis boldog kapcsolatban él?

Előre is köszönöm! 18/L