Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Érez valaki hasonlóan? Mi lehet ebből a kiút?
én jobb napjaimon szeretek ismerkedni, de amikor elkezd komolyabbra fordulni a dolog, egyszerűen meggondolom magamat. persze továbbra is érdekel az illető, de időnként előjön az, hogy "úristen, nekem nincs is szükségem most egy plusz valakire, akivel meg kell osztanom az életem egy elég nagy részét", volt, hogy ez zuhanyzás közben jött rám és konkrétan elkezdtem zokogni a fürdőszobában, aztán pár nap múlva meg amiatt sírtam ugyanott, hogy bárcsak ne lettem volna olyan elutasító (ugyan)azzal a sráccal... pedig vágyom arra, hogy legyen barátom, tudjátok, ezekre a cuki dolgokra, mint pld. együtt filmezés, együtt tanulás suli után valami hangulatos, de apró kávézóban, elköszönés utáni "szeretlek"-ek késő este, hosszú csókok, összebújás télen, veszekedés a kb. semmin, majd gyorsan ki is békülni...
totál nem értem magamat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!