Megbocsájtható vagy csak én nekem esik szarul nagyon?

A barátomat elhívták az apjáék,hogy menjen mert haza jönnek Magyarba a szülei elváltak az apja kint él az új családjával ők jöttek haza az apja mamájához és elhívták őt is mert a találkozásra.Indulás előtt megígérte nekem,hogy majd ír ha oda ér meg,hogy majd keress egész álló nap vártam,hogy írja a megígért üzenetet tudtam,hogy nem fog velem foglalkozni úgy mint amikor nem megy el nem is vártam el de amit megígért nem tartotta be és nekem rosszul esett.Természetesen nem akarom kisajátítani mert tudom,hogy a családjával is kell lennie de ez fájt,hogy annyi ideje nem volt,hogy egy üzenetet elküldjön. Azóta is emésztem magam azon,hogy most ennyire nem érek semmit?4 teljes napig írt magától semmit csak ha én írtam rá.Nem akarok tényleg rá csimpaszkodni teljesen legyen neki is élete mellettem.De azóta valahogyan nem tudom túl tenni magamat rajta lehet én reagálom túl de nekem ez nagyon szarul esik még most is.Mit tegyek,hogy úgy nézek a családjára,hogy na most ők miattuk lettem letojva?