Mi lehet a baj velem? 19/L

Sziasztok!:)

Már többször is felmerült a következő kérdés a fejemben, de eddig hagytam hátha megoldódik idővel. Sajnos nem így lett, ez az utóbbi napokban tudatosult teljesen a fejemben. Összesen négy párkapcsolatom volt de egyiket sem tudtam teljesen átérezni/élni, konkrétan egyik sem volt olyan hogy a szakítás megviselt volna. Az már inkább megviselt hogy ismét egy sikertelen próbálkozás volt. ( Egyébként még mindig szűz vagyok) Nemtudom hogy az én érzelmi hiányosságom e az hogy ha valakibe beleszeretek akkor semmi képpen nem tudom elengedni, oké ez így még jó is lenne de az én célszemélyeim általában teljesen elérhetetlenek. Nem nagyképűségből, de amióta egyetemre kerültem elég sokan próbáltak közeledni felém, és ez jól is esett olyan szempontból hogy egészen a Gólyatáborig kb egy jó szót nem kaptam se külsőre se belsőre. A sok "rajongó" miatt rettenetes nagy bűntudatom van hogy mindegyik az elutasítást kapja tőlem, ráadásul mostanában utasítottam el egy olyan srácot akivel szinte egy az egyben összeillettünk, ez mindnek oka hogy halálosan beleszerettem egy nálam 10+ évvel idősebb férfiba az egyetemen. amióta elkezdtem az évet azóta tart, és mivel ő is oda jár így mindennap találkozunk. És egyszerűen képtelen vagyok elengedni olyannyira hogy képtelen vagyok még csak ismerkedni is másokkal. Mondjuk Konkrétan még mindig az a legaggasztóbb hogy akibe nem én szeretek bele azzal el sem tudok képzelni semmi kapcsolatot, viszont akit meg eddig én kiválasztottam(és létező Személy) velük meg még nem sikerült kapcsolatot létrehoznom. Mondjuk az első két kapcsolatomban én kezdeményeztem és szerelmes is voltam, de ez a szerelem max Egy hónapig tartott utána meg Úgymond egy "teher" lett a kapcsolat. Ez a másik dolog amit nem értek magamban hogy hogy vagyok képes "megunni " a társamat. Sajnos másik rossz tulajdonságom hogy hihetetlenül gyorsan szerelembe vagyis inkább rajongásba tudok esni(?) a nem létező személyek után. És fel tudom fogni ésszel hogy ennek semmi értelme mégis bennem marad ilyen kettős érzés keretében ez a dolog, többek között az hogy "ő mindenféleképpen kell nekem" a másik meg hogy "ennek semmi realitása nincs ". (csak hogy fokozzam a nemnormalitásomat, most sikerült elég erősen a Gorillaz fiktív énekesébe elég erősen beleesnem:'D) Egyébként már régóta feltűnt hogy hajlamos vagyok erre,csak eddig ugy voltam vele hogy majd kinövöm, ám eddig valahogy nem sikerült és kezdek aggódni hogy valami baj lehet a fejemben.

Visszaolvasva elég kicsapongó lett a kérdésem, de remélem tudtok rá valami (többnyire) megnyugtató választ adni.

Köszönöm előre is:)