Ti így a helyemben mit tennétek? (kicsit hosszú lett, bocsi)

Túl vagyok egy zűrös több éves kapcsolaton ami tegyük hozzá az első kapcsolatom volt. A pasi folyton féltékeny volt, oktalanul azt hitte megcsalom, és ezért szándékosan rombolta az önbizalmam mindennel. Vele is furán viselkedtem. Nem vetkőztem le előtte soha teljesen mert még ruhában is kritizált, csak sötétben akarom a szexet, nem szeretem ha fogdosnak olyan helyen ami nekem magamon nem tetszik, nem volt jó a csók ezért nem szívesen csókolózom.

Úgy döntöttem miután szakítottam majd pár hónap után kihevertem a kapcsolatot, hogy ameddig úgy nem nézek ki hogy jogosan lehessen önbizalmam és olyan nem leszek amilyen szeretnék lenni addig nem lesz semmilyen kapcsolatom fiúkkal. Ezt megpróbálom teljesíteni jövő nyárig, szóval addig újra építem magam és az önbizalmam, külsőm.

Na most belépett egy igen jó srác az életembe, de úgy érzem még nem vagyok kész erre a kapcsolatra. Ha viszont elszalasztom azt nagyon fogom bánni. Úgy érzem a nagy változtatások után is csoda ha valakinek megtetszem és lesz egy jó kapcsolatunk, hát még most. És ha ilyen vagyok és ilyen problémákkal küzdök azt más nem fogja eltűrni. Sosem leszek túl jó egy kapcsolathoz, talán meg is fognak csalni ezért.

Mit gondoltok a helyzetemről? Ti bele mennétek ebbe a kapcsolatba (kockáztatva, hogy itt is ilyen önbizalom hiánnyal fogjátok végig küszködni az egészet) vagy hagynátok elmenni és egy bizonyos idő után kezdenétek kapcsolatba amikor már jobban rátermettnek érzitek magatokat? Egyébként én úgy érzem sosem fogok olyannal találkozni akinek pont én lennék az "igazi"

18L