El szeretne felejteni, vagy csak eleve nem érdekeltem? (a többi lent, kicsit hosszú let. )

Szóval ez egész kb. október elején kezdődött, amikor felfigyeltem arra, hogy egy srác a gimiben(én lány vagyok) nézeget. Én nem nagyon tulajdonítottam nagy jelentőséget ennek a ténynek, mivel eleve szkeptikus vagyok az ilyen "nézős" dolgokkal kapcsolatban, sőt legtőbbször inkább irritál. Egyszer viszont a folyosón szembejött velem és olyan mélyen belenézett a szemembe, hogy az elképesztő, szinte belebizseregtem. Mindig valahogy "véletlenül" úgy alakultak a doldok, hogy összefutottunk. Azután is szemeztünk még párszor, de arra lettem figyelmes, hogy egyre "szomorúbb" a tekintete,amikor meglátott lehajtotta a fejét. Viszont a haverjai meg közben megfigyeltek, meg szóltak neki, ha közelben voltam stb. Aztán jött a téli szünet, próbáltam elfelejteni őt, mivel idő közben elkezdtem vonzódni hozzá, de sosem lépett. Én azt tudtam, hogy lehet hogy nem is fog, mivel félhet az esetleges elutasítástól, vagy nem adódik rá lehetősége, mivel sokat vagyok a barátnőimmel, ezért igyekeztem optimális körülményeket teremteni, hogy legyen lehetősége megszólítani, de akármannyire is voltam empatikus a sráccal még sem jött oda hozzám egyszer sem. Most itt vagyok január végén és semmi sincs, sőt azt érzem, hogy kerül és el akar felejteni, mindig háttal áll ha a közelben vagyok és lányokkal beszélget (ez persze nem probléma számomra csak feltűnt). És nem tudom, hogy azért, hogy féltékennyé tegyen, vagy hogy csak kiverjen a fejéből.

Én próbáltam neki jeleket adni, de ennél többet nem tehettem. Most őszintén, nekem kellett volna kezdeményeznem annak ellenere is, hogy ő kezdett el érdeklődni irántam? Vagy mi volt ez, egy szimpla tini fellángolás? Én főleg azért kételkedtem ebben az egészben, mivel idősebb is vagyok nála egy évvel, meg szerintem külsőre sem illünk össze annyira. Ő szőke hajú, kék szemű. Én meg világos barna hajú,barna szemű, kreol bőrű (nem roma) vagyok. Ő egy népszerű, aranyos, okos fiú, én meg elég határozott jellem, pályaválasztás előtt állok ezért sokat kell tanulnom, emiatt nem nagyon élek szociális életet. Arra is gondoltam, hogy talán fél tőlem, a határozottságom miatt, ez látszik a kisugárzásomon, is szerintem, de persze sokat mosolygom.😊 Igen

"komolynak" is mondanám magam, de persze lehet velem hülyülni is. Szóval összegezve nem értek most már semmit. Szerintetek most mi tegyek, hagyjam az egészet inkább, vagy kezdjek rám mosolyogni, annak ellenére is, hogy már nem mutat felém akkora érdeklődést mint ezelőtt, hátha veszi a lapot? Tényleg nem tudom mit tehetnék és főleg azt hogy miért hagyott alább az érdeklődése...😕

(Az értelmes válaszokat előre is köszönöm)