Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Borzalmasan vágyom egy párkapcsolatra. Mit tegyek?
Először is leszögezném hogy ez NEM ismerkedős kérdés, nem interneten akarok ismerkedni, teljesen más céllal írtam ki a kérdést.
Mégpedig azzal hogy teljesen tanácstalan vagyok mit tegyek több dologgal kapcsolatban is.
Sosem volt idáig szükségem párkapcsolatra, nem vágytam rá, sosem voltam szerelmes néhány tini fellángolást leszámítva (ami inkább csak álmodozás volt, én is tudtam hogy nem fog összejönni). Utasítottam vissza fiúkat főleg azért mert még túl fiatalnak éteztem magam és nem akartam belemenni kapcsolatba, megrémített a gondolat. És mikor kb.egy éve belementem egybe mert kedveltem a srácot az sem tartott tovább pár hónapnál, mert inkább csak ő erőltette, ő volt igazán szerelmes, én csak kedveltem de nem voltam szerelmes, és nem akartam megbántani ezért is mentem bele, meg hogy "hátha kialakul idővel". De nem alakult ki semmi és mikor ezt elmondtam neki úgy döntöttünk jobb ha szakítunk. Ez volt az egyetlen kapcsolatom, és csóknál itt sem volt több.
Viszont pár hónapja elkezdtem vágyni egy kapcsolat után, és ez odáig fajult hogy teljesen tönkreteszi a hangulatomat. Régen ha megnéztem egy romantikus filmet csak mosolyogtam rajta hogy milyen aranyos, ha mostanában megnézek egyet elfog a sírógörcs amiért én itt vagyok egyedül, sosem volt még normális kapcsolatom tele szerelemmel. És ez megrémít, mert én nagyon nem vagyok ilyen érzelgős, sosem voltam az. Ugyanez a helyzet az utcán vagy az iskolában, a kortársaim nagy részének van barátja (már sokan rég nem szüzek), én meg itt vagyok lassan 18 évesen tök egyedül úgy hogy nem volt normális kapcsolatom amit tényleg én is szereztem volna, és fogalmam sincs hogyan ismerkedjek.
Nincs baj a külsőmmel (de tudom hogy normális pasiknák amúgy se számít az ilyen), viszont nagyon de nagyon rossz vagyok ismerkedésben. Alapból egy könyvmoly introvertált lány vagyok, nem szoktam ismerkedős helyekre járni, rosszul vagyok a gondolattól hogy bulikba meg hasonló zsúfolt helyekre menjek. A barátaim is introvertáltak, nem igazán van baráti körük iskolán kívül, fiúk meg főleg nem így rajtuk keresztül sem tudok új embereket megismerni. Sportolni sportolok a suliban de ez egy lány csapat, itt se tudok fiúkkal ismerkedni. Az osztályban nincs olyan srác aki tetszene, aki normális azzal barátok vagyunk és tudom hogy nem lesz több belőle, nem is szeretném és szerintem ők sem.
Az a legnagyobb baj velem hogy rengeteg idő kell amíg magamat tudom adni valaki mellett, hónapok után tudok teljesen megbízni valakiben, és heteknek kell eltelni hogy valamennyire feloldódjak. Nem úgy megy hogy megismerek valakit, leszólítom, a következő héten meg már összejövök vele, nekem az ilyen nagyon abszurd.
Mit csináljak? Nem akarok egyedül megöregedni macskásnéniként de ha így folytatom az leszxd A legnagyobb baj hogy ilyen rossz hangulattal szerintem inkább kerülnek az emberek minthogy leszólítsanak. Nem tudom lehet csak a tél meg a rosszidő teszi mert alapól vidámabb vagyok, de tényleg borzalmasan rossz kedvem lesz ha megnézek egy ilyesmi filmet vagy látok egy párt az utcán, és ez órákig vagy napokig kitart, nem csak pár percig. Mit tegyek ez ellen?
És hol ismerkedjek, ha a felsorolt helyek ki vannak lőve? Gondolkodtam hogy keresek valami diákmunkát vagy olyan programokat a városban ahol fiúk-lányok vegyesen vannak, de nem tudom hogy vannak-e ilyen sportok vagy rendszeres események. Tudtok mondani ilyesmiket? Vagy valamilyen helyet ahova rendszeresen járhatok és ismerkedhetek fiúkkal? Mert egyszeri eseményeknél semmi esélyem hogy találjak valakit, általában elég kuka vagyok ha valakivel először találkozom.
És mit tegyek hogy kicsit nyitottabb legyek, kevesebb idő alatt fel tudjak oldódni?
17/l
Ez sem rossz ötlet, köszi a tippeket, vigyázni fogom a Tinderrel is ha kipróbálom:)
Megpróbálok többet kimozdulni (persze nem zsúfolt szórakozóhelyekre hanem olyanokra ahol jól érzem magam), batátnőkkel meg majd egyedül is.
Az olvasásos is jó ötlet lenne, sosem jutott volna eszembe és főleg azért nem mert felénk nincsenek parkok:D Csak egy elhagyatott játszótér de oda nem szívesen járok ki. Strandokon szoktam egyedül olvasni amikor nem otthon teszem, meg persze kint a kertben nálunk jó időben, de sajnos itt nem nagyon van rá lehetőség hogy parkban, embetek közt olvasgassak.
válasza:Szia !
Véleményem szerint ez a korral jár, most vagy abban az időszakban amikor ezek az érzések kezdenek kialakulni, erősödni. A tindert meg az összes többi netes társkeresős s2@rt nem tudom ajánlani. Sok tanácsot nem tudok adni hisz én sem járok szinte sehova, nem volt még kapcsolatom de mint már írták én is azt tudom mondani járj el parkokba, valamilyen szakkörre vagy sportközpontba. Valamilyen módon próbálj beszélgetést kezdeményezni vagy próbálj szemezgetni olyannal aki tetszik neked és ha ez kölcsönös tuti oda fog menni hozzád a srác és nem kell már egy hét múlva belemenni egy kapcsolatba. Először ismerkedjetek meg normálisan, beszéljetek meg néha egy-egy találkozót és ha van valami az úgyis kialakul idővel. Egy normális srác aki nem csak kihasználni akar úgysem fog egy hét után rádnyomulni.
Fel a fejjel !
18/F
válasza:Bocsi !
Most olvasom, hogy felétek nincsennek parkok.
Akkor valami tó, tér vagy valami olyan hely ahol kicsit zárkózottabb fiatalon szoktak lenni?
Faluban vagy városban élsz?
válasza:Ez egy tipikus tinédzser probléma ami nem olyan rég nálam is jelentkezett. Amikor nincsen semmi gond akkor az agyunknak muszáj valamit kreálni amivel foglalkozhat. Ezeken szinte minden korunkbeli átesik aki kevésbé él kicsapongó életet, és van ideje törődni a saját egójával. A hozzáállasodon kell változtatni! Amikor megnézel egy romantikus filmet ne arra gondolj, hogy de rossz neked mert neked nincs szerelmi életed jelenleg, hanem arra fókuszálj, hogy milyen jó lesz ha majd eljön a te időd is. Ha pedig meglátsz egy gerlepárt az utcán ne irigykedve nézz rájuk, hanem jusson eszedbe, hogy ez egy jel arra hogy mindjárt itt a te időd is, és mosolyogj, hogy ez milyen nagyszerű. :) Szerintem ez jelenti a pozitív hozzáállást, és ez meg fog látszani a kisugárzásodon is. A kételyektől, kétségektől, és a negatív visszahúzó gondolatoktól meg szabadulj meg, felejtsd el, engedd el őket. Ismerkedéshez meg ki kell lépni minél többször a komfortzónából, én mondjuk speciel eljárok bulizni néha, mert szerintem ez a fiatal kor része kell hogy legyen dehát te tudod... Ha van valami sport ami érdekel nem nehéz csapatot vagy szakkört találni. Sok sikert! Jóéjt!:)
17/F
Hasonlóan introvertált vagyok, csak pasiban. Világéletemben a szűk baráti köröm, a hobbim, meg a könyvek voltak fontosak számomra, és sosem éreztem jól magam nagy, zajos társaságban, a tipikus "ismerkedős" helyeken. Aztán 18-20 éves korom körül nekem is elkezdett hiányozni egy párkapcsolat. Sok időt és energiát elpazaroltam netes társkeresésre, chatoldalakon és kimondott társkeresőkön, amire utólag azt mondom: kár volt. Tőlem nagyon különböző lányokat ismertem így meg, akikkel nem volt közös témánk, nem értettük egymást, vagy épp túl gyorsan, túl sokat akartak volna... miközben nekem is kellett a hosszú, közeli ismeretség ahhoz, hogy feloldódjak. Végül egy olyan klubban találtam meg a páromat, ami az egyik kedvenc hobbim köré szerveződött az interneten, és vegyesen állt fiúkból-lányokból. Ott egyre többet beszélgettünk, és szépen, fokozatosan tudtunk közel kerülni egymáshoz.
Szóval, az első tippem ez lenne. Ne csak a városodban nézz körül, hanem az interneten is keress a saját érteklődésedhez kapcsolódó fórumokat, kapcsolódj be az ottani társaságba... Sok ilyen társaság a való életben is össze szokott járni. Ha 18 évesen be fogsz kerülni egy egyetemre, ott is egyszerűbb dolgod lesz, mert biztos akad majd több, hasonló beállítottságú srác a környezetedben, akivel szóba fogtok elegyedni a hétköznapok során... aztán a többi már megy magától, ha összeillőek vagytok. :)
Apropó: ha tartós kapcsolatot akarsz, én azt ajánlom, hogy magadhoz hasonló srácot keress. Lehet, hogy egy laza, nagydumás illetővel könnyebb átjutni a kezdeti nehézségeken, de később nehezen fogjátok egymást elviselni. Sajnos ebbe én is belefutottam: a párom azért jóval bulizósabb, társaságibb ember, mint én, és nincs oda a csendes romantikázásért. Jó sokáig hittük, hogy majd alkalmazkodunk egymáshoz, de ez sok év alatt sem sikerült... Úgyhogy mostanra kikötöttünk egy boldogtalan, elhidegülős, veszekedős házasságban. :( De ezzel nem akarom elvenni a kedvedet! Végül is nem az ismerkedési módszerünkkel volt a baj, a kérdésed meg arra vonatkozott. :)
Még egy tipp a végére: ha csendes lány vagy, és nem kimondott "ismerkedős" helyen akarod megtalálni a párod, akkor érdemes egy-egy apró jelet adnod, hogy a srácok ne csak lehetséges barátnak tekintsenek. Nagyon változó lehet, hogy ki mire tud felfigyelni: az én szememben pl. az öltözködése mond sokat. Ha egy csendes, visszahúzódó lányt mindig pólóban, farmerben, sportcipőben látok, akkor tudat alatt könnyen elkönyvelem, hogy nála nem érdemes próbálkozni. Aki "mindenét kiteszi", az kimondottan taszít... a finom, elegáns nőiesség viszont csodákra képes. Mármint nálam, ezt hangsúlyozom... sokfélék vagyunk. :)
34/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!