Hogy lehet megbirkózni az elutasítástól való félelemmel?

Az elutasítás sok mindenből fakadhat, többek között abból is, hogy az illetővel simán nem illetek össze/barátja van/vagy csak épp általánosságban nem túl nyitott vagy barátságos ember, inkább előítéletes (ami a saját kárára is vállhat).

Ilyesmiket feldolgozni fejben, és nem csak a saját kudarcodként élni meg azt, ha valaki netán nem akar veled együtt lenni:)

Nem sablon szöveg az, hogy "ne foglalkozz vele/sz*rd le", itt arról van szó, hogy senki sincs arra programozva, hogyha be próbálkoznak nála, akkor automatikusan bárki elfogadja.

Szerintem jó megoldás, ha nem úgy ismerkedsz, hogy elsőre nagyon beakarj vágódni annyira, hogy aztán a másik azt nézze, hogyan vakarhasson le, ha épp nem akar semmit.

Természetesen és nem erőltetett módon ismerkedni-> ebből semmilyen csalódás nem származhat. Kezdetben egyszerűen csak ismerkedned kell másokkal, és a többi majd, ha jönnie kell, akkor magától alakulhat. Ha olyanra akadsz rá, aki önmaga is nyitott rád, akkor azt kifejezi neked, nem te kell azt előre kitaláld.

Ilyen szempontból nincs okod félni, csak akkor, ha valakit nyúznál, hogy "vele akarsz lenni", miközben az láthatóan nem érdeklődik.

Eleve nem vagy elutasítva, ha nem kezdeményezel túl komolyan mielőtt nem látod, hogy érdeklődnének utánad.

Sehogysem. Félsz és talán pofára esel.

De hatásos, ha jobban félsz attól, hogy talán sosem ismersz meg senkit ha nem is mész oda.

Ha egyszer az ember eléri azt a pontot hogy jobb kapni egy visszautasítást mint csak félni és semmit sem csinálni, akkor utána már egy kicsit könnyebb :D