Járjak vele vagy várjak a szerelemre? Velem van a baj? 18/L

Lassan 18 éves lány vagyok, végzős, de még soha nem volt barátom. Nem is csókolóztam még. Már 9.-ben az osztályom nagy része bulizott, ivott csajozott/pasizott. Én ekkor az életem még a tanulásnak szenteltem és feleslegesnek tartottam, hogy egy éjszakára összefeküdjek bárkivel is. Mondjuk erről a véleményem nem változott meg. A baráti társaságom pedig visszahúzódó és csak moziba járunk, ahol nem nagyon lehet ismerkedni. Én még mindig hiszem,hogy eljön a nagy Ő. Hogy őszinte legyek, magam sem értem. Voltak már fiúk akikkel jól elbeszélgettem és szimpatikusak voltak. De utána facebookon próbáltak udvarolni, felvenni velem a kapcsolatot. Hiába volt először szimpatikus, de utána már...nem azt mondom,hogy undorodtam tőlük,de csak le akartam rázni. Persze ez nem mind egyszerre volt. Most osztálytársam próbálkozik. Nagyon kedves fiú,aranyos és soha nem bántana meg. A kinézetével sincs baj,átlagos(bár nem ez alapján ítélem meg) Ennek ellenére mégis úgy érzem,hogy nem illünk össze. Külső szemlélőként figyelve nincs vele bajom. Viszont ha a saját szemszögemből nézem,akkor sok minden idegesít benne. Például mindig jópofizni akar,saját magát lejáratja mások előtt csak azért,hogy vicces legyen és mindig idétlenkedik. Ezzel nem bántani akarom és nem is fogom. De ami zavar,hogy nem vonzódok hozzá. Volt már fiú, akivel majdnem jártunk,de utána ő nem keresett. Őt pedig szerettem volna és közel is engedtem volna magamhoz. Egy másik fiúnak aki tetszett barátnője lett. Velem van a baj,hogy "elüldöztem" a többi fiút?

Járjak csak azért az osztálytársammalmert kedves és soha nem bántana meg éshogy boldoggá tegyem őt? Vagy várjak arra a személyre akit én is tudok szeretni? Ha egyáltalán lesz olyan...