Amióta gimis vagyok bekerültem egy olyan közegbe, amitől eddig mindig tartottam. Nagyon meg tud változtatni a középiskola, vagy van aki a társaság ellenére ugyanolyan marad?

Sose voltam népszerű típus, de "nyomi" se. Szóval általánosban mindig normális barátaim voltak, akik azért néha-néha ittak, voltak kapcsolataik, volt amelyik már nem volt szűz, de mind normális keretek között.

Gimiben ez egészen más. Két kategória van az osztályomban. Vagy stréberek, vagy pedig népszerűek, jófejek de 14 évesen már rég nem szüzek, 500 pasijuk volt és minden 2. hétvégén buliznak és isznak. Nagyon függetlenek és tele vannak önbizalommal.

Én egészséges önbizalommal jöttem gimibe. Szerintem a mai divat szerint öltözöm, normálisan. Többnyire szépnek tartanak, amit eddig kb én is így gondoltam.

De az új barátnőim mellett a világ legszerencsétlenebb emberének érzem magam. Eddig szerettem alacsony lenni, szerettem, hogy ha rám néznek az emberek látják, hogy nem tipikus mai lány vagyok és akik megismertek különlegesnek tartottak engem amiatt, mert még nem csókolóztam, jól tanulok, nem iszom/bulizok és sosem volt még kapcsolatom, annak ellenére, hogy sokan próbálkoznak és rengeteg helyre hívnak.

De most egyszerűen ez nem megy. Nagyon kevés lett az önbizalmam és amire eddig büszke voltam és különlegesnek tartottam, most megjátszom magam és szégyenlek önmagam lenni, csak mert más, mint a barátnőim személyisége.

Vannak tök normális, helyes fiúk, akiknek tetszem, sőt...

De én semmit se érzek irántuk. Nekem mindig azok a fiúk tetszenek, akiknek a tipikus mai lányok. Eddig bennem volt a remény, hogy biztos majd meglátja bennem valamelyik azt, amit a többi lányban nem talál, de nem...

És a fő problémám nem is ez, én tök jól megvagyok egyedül.

Főként az önképemmel van bajom, azzal ahogy saját magamat látom, és azzal, amit mutatok. A kettő egészen más.

Eddig egy tök határozott lány voltam, amióta gimis vagyok nem találom a helyem...