Ilyenkor mit éreznek a megfejthetetlennek tűnő lányok?

Én lány vagyok, 18 éves... az elmúlt 1-2 évben sokszor éreztem, hogy vágyom egy kapcsolatra, de pár hónapja rájöttem, hogy igazából semmi szükségem rá. :D

Egy kapcsolat kötöttséggel jár, vannak korlátozások, idő- és energiaigényes (már ha az ember egy egészséges, jó párkapcsolatra vágyik). Ezzel szemben az egyedülálló lét sokkal kötetlenebb, szabadabb, ha meg pasi kell, azt lehet szerezni bármikor egy buliban, ez az igazság. Ezt nem úgy kell érteni, hogy ha elmegyek bulizni, akkor összevissza szexelek mindenkivel (szűz vagyok), de bizonyára lenne rá lehetőség... valahogy nem érzem a késztetést, hogy ezeket a határokat feszegessem, nem vonz ez az életforma :D

És igen, tudom, hogy ettől még nincs kihez hozzábújnom, ha szomorú vagyok, meg nincs, aki csak úgy átöleljen és megcsókoljon egy szürke hétköznapon, de úgy gondolom, hogy ennek is el fog jönni az ideje. Vágyom is rá, de nem hajszolom, egy-két csókot nem zárok ki, meg esélyt adok azoknak, akikben látok lehetőséget, de nem akarok görcsösen kapcsolatot. Ja és ha összejön a közeljövőben, az biztos, hogy nem fogok egész nap a srác nyakában lógni, ahogy írtad, mert gondolom, rájöttél a válaszom alapján, hogy nekem kell a szabadság. :D

Őszintén? Nem tudom...

Ez női logika! Nekem is vannak hasonló megmagyarázhatatlan történeteim, amikre tudni szeretném a választ.