Érdemes így belemenni egy kapcsolatba?

Szóval van egy lány, akivel nagyon közel kerültünk egymáshoz, ez nyilván nem szándékos volt de így alakult.

Én vallásos vagyok, az értékrendem miatt nem szeretnék házasság előtt szexuális kapcsolatba lépni senkivel. (Lécci' ha válaszoltok legyetek szívesek nem erről véleményt alkotni, miután a kérdés nem erről szól.)

Namost tényleg úgy érzem szeretem, nagyon közel állunk egymáshoz, egész sokat érzek iránta és tudom hogy ő is. Egy barátságból indult minden. Lényegében már el is mondtuk egymásnak hogyan érzünk, ami elkerülhetetlen volt. Feltűnően egymás seggében vagyunk egész nap, suli után nagyon régóta minden nap órákat töltünk el együtt, ha meg fizikailag nem vagyunk egymás mellett le se tesszük a telefont. Egész nap beszélünk, mintha egymásra lennénk függve. Már alapból úgy éreztem hogy ez olyan mint egy kapcsolat. Mivel komolyodnak a dolgok, közöltem vele a szitut, hogy tudjon róla, mert ha neki ez nem jó (nyilván nem...) akkor még időben véget tudunk vetni mindennek mielőtt még jobban fájna. Meglepetésemre azt mondta ez nem zavarja, ezzel én nem is számoltam.

Félre ne értsetek; tényleg kifejezetten azt érzem szeretem, de ez az egész most szorongással tölt el. Tudom hogy léteznek aszexuális-nem aszexuális párok is, megoldják valahogy, de legbelül azt érzem ez így nem lehet tartós, neki nyilván vannak/lesznek igényei és egy idő után megmérgezne mindent hogy egy olyan dologra vár amiről mindketten tudjuk hogy talán soha nem fog eljönni. Másnál nem keresné ezt ha velem van, tudom hogy arra nem lenne képes. Ha meg megpróbáljuk, mégjobban megszeretjük egymást, kialakul egy párkapcsolat akkor utána sokkal jobban fájna mindkettőnknek. Kibírnám, de őt is meg magamat is minek kitenni mindennek, ha most megállíthatnám és senki nem sérülne nagyon.

Amúgy értékrendileg is tudunk kapcsolódni, neki is viszonylag konzervatív értékei vannak. A különbség hogy nála nem vallásból ered. Szóval ez a része feszültséget nemigen okoz.

Mi lenne a helyes? A szívem azt diktálja hogy sodródjak az árral, hagyjam elmélyedni a dolgot és élvezzem a pillanatot. Csak lesz valahogy. Az eszem meg azt mondja hogy ebből jó dolog nem sülhet ki, és csak nagyon rossz vége lehet.

Mit gondoltok, megéri? Minden áron vele szeretnék lenni, de ha a jövőre gondolok fel sem merül bennem olyan alternatíva hogy együtt maradunk. Szép lenne de naív is. Egyszerűen túl nagy kérés lenne hogy várjon, aztán mi a garancia hogy eljutunk odáig? Tegyük fel 3 évig vár rám, lehet várna tovább is, de ha véletlen valami más okból szétmegyünk 3 évet akkor is "elvettem" ezzel az életéből. Vagy túlgondolom a dolgokat? Sajnálom ha egyszerűen csak hülye vagyok és ez a helyzet, de semmi tapasztalatom nincs amire támaszkodhatnék.

16F

Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek!🩷