Hogy találhatna párt egy szociális fóbiás szűz lúzer félénk srác?

A szüzesség nem lúzerség, az egy igazi férfi büszkesége.

Aki dug összevissza, az a patkányféreghez hasonlít.

A depresszió nálam pl. azt okozza, hogy nem jegyzem meg a sikereimet, ezért csak azokra a dolgokra emlékszem, amiket elrontottam. Terapeutám javaslatára esténként igyekszem felírni, hogy aznap mi sikerült, és hétvégén elolvasni. Mindig meglepődöm és jól esik.

A másik, amit mondott: próbáljam meg integrálni a rossz dolgokat az életembe. Ez azt jelenti, hogy ne várjam el a világtól azt, hogy minden tökéletesen úgy működjön, ahogy nekem optimális. Mert ezt várnám el, ez is egy gondolkodási hibám. E helyett tekintsek a rossz dolgokra úgy, hogy azok is az élet természetes részei.

Hosszas terápiákkal ilyesmi eredményekre jutottunk.

Hajlamos vagyok begubózni, pedig a barátokkal találkozás jót szokott tenni. Így most erőltetem, előre leszervezem, hogy igen, jövő kedden ezzel a barátommal találkozom a másik héten meg a másikkal. Akkor is, ha belül úgy érzem, hogy terhükre vagyok! Rákérdezek, és ha ő nem mondja, hogy terhére vagyok, akkor nem vagyok. Hiába képzelem ezt be magamnak. S akkor aznap már kénytelen vagyok elmenni a találkozóra, hiába érzem magam túl fáradtnak magam hozzá. Mert így érzem. Ilyen a tetves depresszió.

Lehet, hogy nálad is ehhez hasonló téves gondolatok vannak a kis fejedben.

24 éves koromig nem volt barátnőm. Borzalmas volt nekem is, félénk voltam, és nyomorult. Korábban el kellett volna mentem pszichológushoz.

50f

17# vagyok még:

Az első talán azt tudatosítani, hogy te nem csak úgy önmagadtól lettél félénk és szociofóbiás és magát lúzernek érző valaki. Ennek oka van. Az okok valszeg gyermekkori traumák. Túl sokat bántottak, szidtak, vagy épp elhanyagoltak. Ezért lettél ilyen. S a traumák olyanok, hogy a gyermeki agy érzelemfeldolgozó központját túlterhelik. Ez azt jelenti, hogy egy traumatizált ember nem tud olyan olyan racionális megoldásokon gondolkodni, mint amit a 18# teljesen jóhiszeműen javasol. Én legalább is fiatalként csak azt éreztem lányok társaságában, hogy ég az arcom, és el kell menekülnöm. Akkor is, ha az a lány tetszett, akkor is, ha az a lány meta-, vagy szóbeli kommunikációval kifejezte, hogy én tetszem neki. Egyszerűen az emberben van egy érő érzés, ami kb. olyan, mint amikor egy proci igényes program fut és más programoknak nem jut erőforrás, tehát, ha ez ég az ember lelkében, akkor képtelen ebből kilátni, gondolkodni udvarolni, jópofa lenni, mert egyetlen élménye, hogy az a helyzet elviselhetetlen és abból ki kell menekülni. Mert emlékeztetni valami borzalmasra, amit gyerekként átélt. Tehát ezeket a traumákat fel kell tárni, és feldolgozni, a már felnőtt aggyal helyükre lehet ezeket tenni valamennyire, hogy kevésbé fájjanak. Na, és akkor lehet aztán szépen felépíteni egy udvarlást, egy életet.

Kérdező: a terápián túl, amit még tehetsz, hogy arra gondolsz, hogy az életnek egyfontos része a párkapcsolat, de a többi része is létezik. Tehát építsd a többi részedet is. Pályaválasztás, hobbi, kis sport legyen, ha lehet. A csajoktól függetlenül! Ezek emelnek téged, és ha lesz lány, akkor ezekről is lehet vele beszélgetni.