Miért félek ennyire? És ez hogy változhatna meg?

Sziasztok!

Helyzet az lenne, hogy 7 hónapja vagyok egyedülálló!

Áprilisban jöttem össze egy fiúval, igaz, nemtartott sokáig ez a nagy "románc" ... (Hála a Jó Istennek! )

... de sajnos ez a rövidke kis 2 hónap is elegendő volt ahhoz, hogy teljesen megtorpanjak... :3

Először csak talán heti 2 alkalommal járt le, majd mikor elsőnek aludt itt másnap haza ment. Kb 5nap múlva lejött és itt maradt egy hétre, haza ment 1 vagy max 2 napokra... utána meg már mondhatni ide is költözött :3....

Betegesen féltékeny volt, a semmire, arra,hogy milyen zenét hallgatok éppen, és MIÉRT! (Ha teszem fel bekapcsoltam egy szerelmes zenét,már egyből nekem támadt,hogy biztosan az exemre gondolok!😳😳 Egy napon én anyu és a volt barátom spontán ittunk valami citromos ital félét... jó kedvünk volt.. és anyummal táncolni kezdtünk.. aztán csak így elkezdett lenézően olyanokat mondani, hogy semmihez sem értek, még táncolni sem tudok, anyukám simán le pipál meg ilyesmi...

Sokszor a telefonját babrálva és az exével való régi képeken majdnem elsírta magát.... •_• Sokszor méregetett vele, hogy hát a nyomába se érek stb és vissza megy hozzá. Én meg nem marasztaltam, mondtam hogy viszlát,nincs harag de engem ne alázzon meg ilyennel, hogy az exet siratja.. :@ Sokszor dobálózott olyan szavakkal mint pl.a "minden férfi életébe csak egy nő létezik, a többi csak az árnyéka.." ez szinte minden veszekedésünk során elhangzott .. de volt hogy random témánál is tudatta, hogy a szemébe egy semmi vagyok, a volt barátnőjét Istenítve...

Aztán a többi nőci sem maradhatott ki ,akikkel élete során együtt volt, akárcsak alkalmanként.. mutogatta a képeket, amin ketten vannak, volt amelyiken pucérak!😳

Mondanom sem kell, nagyon fájt és dühített a dolog.... persze akkor is én voltam a rossz, a hisztis, a féltékeny! .. Nagyon csúnyán bánt velem a testvéreim és édesanyám füle hallatára! .. aztán jött nálam az, hogy betelt a pohár! Teljesen ki voltam idegileg, főleg lelkileg! Bármi durva jelzőt mondott rám, beremegtem és sírni kezdtem... Minden este sírva és imádkozva feküdtem le.. :( Hogy had vethessek véget az egésznek és akárhányszor megfogadtam, hogy vége, valami nem engedte.. aztán eljött a nap... Betegesen féltékenységi dührohama lett egyre jobban, mikor édesanyám elment nővéremhez, és a párja nem érte el telefonon, ezért rám írt, nem -e tudom, miért nem válaszol anyu.

A volt barátom teljesen ki kelt magából és minden utolsó ringyónak el hordott, amiért válaszoltam anyám párjának! :'( aztán nekem akart jönni, kezét ökölbe tartva hadonászott felém .. én meg magzat pózba könyörögtem szinte, hogy ne bántson......

Gyors oda szaladtam a szekrényemhez, és ki vettem egy nadrágot (mivel ez már este történt és egy pólóban meg egy bugyiban voltam...) cipőmet is gyors fel akartam húzni mikor oda ordított, hogy mégis hova megyek! Mondtam hogy hát "sehova" ... Dehát akkor meg hova az anyámba öltözök? ...kérdezte ő.. -_- mondtam, hogy "csak fázok".... persze igázából készenlétben akartam lenni, ha esetleg elfajulnak a dolgok, el menekülök otthonról.

Az nap este sem hagyott békén .. mindaddig, míg el nem aludtam, sírtam :( másnap persze puncsolt meg minden, de nekem már nem ment ezért azt mondtam vége!!!

Sajnos volt annyi eszem, hogy vissza fogadjam 2 nap után, mivel róla tudni kell, hogy egy aljas érzelmi zsarnok! Természetesen nem tagadom, éreztem még valamit iránta, és úgy voltam vele, hogy talán egy UTOLSÓ esélyt még megérdemel.... hát nem így lett...

Azt az utolsót is kijátszotta! 2 hétig minden jól.ment mint a mesékben, de aztán ismét kezelhetetlenné vált... az ágyat rám akarta burítani, mert azt nem tudtam kihúzni..(kihúzhatós kanapéról van szó)😓 és mindezt a testvéreim és anyukam elött.. na aznap még szakítottam végleg!persze jött ő még vissza, egy pár cuccáért, térden állva könyörgött,hogy ne hagyjam el, ekkorra már sikerült eltaszitania magát tőlem! Undorodtam tőle!!

Ezáltal mostanra úgy vagyok vele, hogy egyszerüen félek!! Félek a férfiaktól, attól, ha valaki rám ír, egyből őt látom meg benne.. félek, hogy vajon mikor fognak olyat írni, amivel megbántanak és újra magam alatt leszek. Úgy érzem be vagyok zárva. Eddig ilyen soha nem volt. Bárkivel elbeszélgettem ,bármi témáról. Ha egy vicc elhangzott bárhol, én is csatlakoztam, mostanra ez megváltozott..

Egyetlen egy fiúnak nyíltam meg ő utána .. De Ő is "elhagyott".. cserben hagyott.. azóta sem tudok mással beszélgetésbe fojni...még jobban magam alatt vagyok..mégjobban félek.. lehet bármilyen kedves valaki.. mutathatja azt, hogy Ő igenis normális és semmi hátsószándéka nincs velem kapcsolatban.... egyszerüen rettegek...

Ha valakivel megállás nélkül csevegek, igyekszem "eltaszítani" magamtól... bármennyire is jól kijövök azzal a valakivel...

A kérdésem az lenne, hogy más is volt esetleg ilyen, vagy ehhez hasonló cipőben?! .. mégis mi ez?mire számítsak így a jövőben? Tudom, illetve sejtem, hogy ez nem egy egészséges dolog, de mit tehetnék ez ellen, hogy ne így érezzek?? A válaszokat előre is köszönöm.