Mitől változhatna meg a gondolkodásom, ha már csak a halált látom mint lehetséges megmentőmet? (drog)

A hosszú éveken át tartó leszokási kísérleteim mind kudarcba fulladtak. Sajnos intravénás drogfüggő vagyok, és így kb max 4-5 évem lehet vissza. Az utóbbi napokban teljesen össze omlott az életem. Tegnap már épp úton voltam hogy befejezzem a kilátástan harcom ezzel az egésszel, de a végén mégis haboztam, és tudtam beszélni valakivel aki megállított. (De megint csak egy hajszálon múlt.)

Az az igazság hogy én nem győzhetek ez ellen a függőség ellen. Egyszerűen nem vagyunk egy súly csoportban. Ezek a belső szokások, döntések, hajlamok sokkal erősebbek nálam. Így viszont hogy (így látom) soha nem győzhetek, már belül feladtam a harcot. Egyszerűen nincs se önbizalmam, se akaraterőm, se kitartásom ahhoz - hogy egyáltalán újra tudnák abban hinni hogy én valaha is le tudnék állni a drogozással. Így viszont egy szenvedés az életem. Ráadásul mindenkinek szenvedést okozok akivel csak kapcsolatban vagyok.

Azt a döntést hoztam meg, hogy megpróbálok még egyszer újra végleg elbújni a világ elől (és egyéni gyakorlatokat végzek) hátha valami csoda folytán tiszta tudnák tartósan maradni. (Ebben azonban belül már nem hiszek.)

Sajnos csak azt tudom elképzelni hogy a függőségem végett előbb-utóbb meghalok. Emiatt egyre többször gondolkodok különböző módokon hogy hogyan tudnék véget vetni az életemnek, és néha mikor össze dől körülöttem a világ meg is próbálok ezt-azt.

Viszont nem szeretném még feladni sem. Belül abban reménykedem hogy valami csoda folytán még lehetne másféle életem is.

Nem tudom hogy fordíthatnám át a jelenleg negatív gondolkodásom egy pozitívba? Ehhez minden tanácsot örömmel fogadnák.