Mitől változhatna meg a gondolkodásom, ha már csak a halált látom mint lehetséges megmentőmet? (drog)

# 20

Igazából a DMT-t már használtam yopo mag formájában. Nagyobb dózisú LSD-től is volt már megvilágosodásszerű élményem. Viszont ilyesmit most nem mernék bevenni, mert könnyen az is lehet hogy pl kiugornák az ablakon. (Főleg ha rálátnák rendesen a saját teljes személyiségemre.)

Igazából sokmindenben valószínű hogy becsapom önmagam.

Valóban hiányzik belőlem az akaraterő, és az önbizalom - de ezeket valahogy én nyomtam el magamban (mert talán akkoriban valahogy szenvedést okoztak).

Az is lehet hogy nem akarom eléggé - mivel minden követ valóban nem mozgatok meg. (De talán ezekben nem is hiszek igazán.)

A lényeg hogy soha nem tudok eljutni olyan helyekre ahol ayát vagy ibogaint adnának - mert most függő vagyok (ha annyi pénzem lenne egyből mást vennék). Ez így a 22-es csapdája.

Számomra egyetlen lehetőség van... Tovább folytatom a meditációs gyakorlást!

Hátha elérek egy olyan pontra ahol valami megváltozik - vagy akár a megvilágosodást - és akkor egyből minden meg van oldva.

Ha nem érek el semmit, akkor is eljön az időm (hamarosan) mert ez a fizikai test sokáig már nem bírja ezt, amit művelek vele. Ha ez lesz akkor csak reménykedhetek hogy nincs reinkarnáció, mert ha van - akkor ez az állapot nagyon nagyon sokáig még fenn fog maradni. Ha meg nem lesz semmi, és egyből a nirvána vár - akkor megmenekültem.

A lényeg hogy ne bánjam meg a végén az utat amit bejártam...

Nagyon kevés meditáció is elég volt hozzá, hogy belássam azt, hogy nem mindig azt mondom ki - amit igazából szeretnék.

Néha azt mondom meg akarok halni (sőt néha el is indulok hogy ezt véghez vigyem) de mikor oda érek - mégis életben akarok maradni.

Néha azt mondom le akarok állni a drogozással (sőt néha el is kezdem) de végül is igazán nem akarom.

Most mondhatnám hogy nehéz ez az élet. Számtalan kifogást tudnék felhozni - hogy miért. Talán mégis azért - mert a valódi élet kudarcokkal jár. Sorozatos bukásokkal amikből fel kellene állni, és az út előre kiszámíthatatlan - ki tudja hová vezet?

A mélyen bennem levő akaratvektor iránya tehát nem a leszokás felé mutat. Igazából csak húzom az időt. Még akkor is ha épp tiszta időszakaimban vagyok. Nem hiszek önmagamban - vagy abban hogy könnyen elérhetnék bármit ezen a világon. Inkább csak húzom az időt.., és valahol reménykedem benne hogy egyszer csak véget ér az egész..

De ezek valójában az én döntéseim. Az én hibám az egész. Nem a világ volt a hibás - hanem valójában én önmagam. Aki úgy döntött hogy nem csinál semmit... Fél a kudarcoktól - ezért neki sem indul - ami így eleve egy biztos kudarc.

Talán kicsit még jobban magamba nézek. Hátha találok ott mást is.

Viszont a kérdésemnek ezek után nincs értelme.

Mindenkinek nagyon köszönöm a válaszokat, és sajnálom ha valakinek az idejét raboltam. (Úgy tűnik hogy mikor kiírtam a kérdést nem láttam elég tisztán önmagam.)

23

Sajnos nem jut eszembe semmi életcél amiben hinnék. Régebben akartam párkapcsolatot, saját egzisztenciát - de mára ezek elérhetetlennek tűnnek. Nem találtam egyenlőre semmi életcélt magamnak, talán mert eddig sosem voltak céljaim.

24

Már kipróbáltam volna ha hozzá tudtam volna jutni.

25

Nem voltam. Még csak 1-et próbáltam Noszlop-on de nekem ennyi elég is volt. Sajnos nagyon magamnak való vagyok, és nem bírom ha nem tudok egyedül lenni. Így minden csoport elől menekülök.

Az életben talán felelősséget kellene vállalni pl első körben önmagamért. Viszont én ezt valamiért nem akarom megtenni.

Mondok egy példát. Van mondjuk egy hajléktalan akinek felajánlanák hogy menjen el 3 műszakba dolgozni. Nem mindenki menne bele. (Talán én sem.) Pedig azzal hogy semmi felelősséget nem vállalunk - elvesztjük a szabadságunk ebben az anyagi világban. Mégis a másik út nehéz. Nehéz kiállni önmagamért, és felelősséget vállalni a tetteimért!

Egyszerűen most ez a könnyebbik út... Azt látom hogy így sehová sem vezet az életem, és valószínűleg sok szenvedés vár rám a továbbiakban - de mégsem akarom a nehezebb utat. Egyszerűen húzom tovább az időt, és reménykedem hogy valami csoda folytán egyszer megmenekülök. Talán valaki megment.

Az is lehet csak még több szenvedés kell, hogy igazán meg akarjak változni. Viszont az erős egóm gátol ebben, és magam ellen harcolok. Azt érzem bármit kibírok inkább, csak ne kelljen ezt az egészet komolyan vennem.

Teljesen viszont nem adom fel. Azóta is sikerült tisztának maradnom, és tovább folytatom a belső kutatást. Ha sikerülne meglátom miért is vagyok ilyen - talán rájönnék mi az ami miatt változtatni tudnák az élet szemléletemen.

Köszönöm a válaszokat :)

27

A cikk elég érdekes. Tényleg lehet ott valami Komlón ami hatásos :)

A dizájnerent már régen láttam, sőt Gerivel együtt lőttük magunkat mielőtt lecsukták.

A felépülünk is jó film. Már régebben láttam és eléggé tetszett.

Az utcsó viszont nagyon jó. (Ezt még nem láttam.) Köszönöm.