Mitől változhatna meg a gondolkodásom, ha már csak a halált látom mint lehetséges megmentőmet? (drog)
A hosszú éveken át tartó leszokási kísérleteim mind kudarcba fulladtak. Sajnos intravénás drogfüggő vagyok, és így kb max 4-5 évem lehet vissza. Az utóbbi napokban teljesen össze omlott az életem. Tegnap már épp úton voltam hogy befejezzem a kilátástan harcom ezzel az egésszel, de a végén mégis haboztam, és tudtam beszélni valakivel aki megállított. (De megint csak egy hajszálon múlt.)
Az az igazság hogy én nem győzhetek ez ellen a függőség ellen. Egyszerűen nem vagyunk egy súly csoportban. Ezek a belső szokások, döntések, hajlamok sokkal erősebbek nálam. Így viszont hogy (így látom) soha nem győzhetek, már belül feladtam a harcot. Egyszerűen nincs se önbizalmam, se akaraterőm, se kitartásom ahhoz - hogy egyáltalán újra tudnák abban hinni hogy én valaha is le tudnék állni a drogozással. Így viszont egy szenvedés az életem. Ráadásul mindenkinek szenvedést okozok akivel csak kapcsolatban vagyok.
Azt a döntést hoztam meg, hogy megpróbálok még egyszer újra végleg elbújni a világ elől (és egyéni gyakorlatokat végzek) hátha valami csoda folytán tiszta tudnák tartósan maradni. (Ebben azonban belül már nem hiszek.)
Sajnos csak azt tudom elképzelni hogy a függőségem végett előbb-utóbb meghalok. Emiatt egyre többször gondolkodok különböző módokon hogy hogyan tudnék véget vetni az életemnek, és néha mikor össze dől körülöttem a világ meg is próbálok ezt-azt.
Viszont nem szeretném még feladni sem. Belül abban reménykedem hogy valami csoda folytán még lehetne másféle életem is.
Nem tudom hogy fordíthatnám át a jelenleg negatív gondolkodásom egy pozitívba? Ehhez minden tanácsot örömmel fogadnák.
4
Szánalmas semmirekellő vagy, aki egy fikarcnyi együttérzést sem érdemelne, ha olyan helyzetbe kerülne. Imádkozz, hogy ne kerülj olyan helyzetbe.
Nincs baj a társadalmi előítéletekkel, hamarabb adják meg a motivációt. A kérdező is egy értelmes ember, kár lenne ha belehalna, és egy olyannak lenne igaza mint a 4-es.
Nekem ez segített, elhinni, hogy értékes vagyok, mert ha már minden hülye annak érzi magát, nehogy már nekem ne menjen. Magamtól álltam le én is, valahogy a "törjünk meg a rehabon" dolog nekem sem vált be.
Ugyanez a "csak azért sem" gondolkodásmód vitt előre. Persze kizárólag az utolsó pillanatban. Kezd el szeretni magad, akkor is ha utál mindenki. Ne a negatív tulajdonságaidat számold, hanem azt, hogy miben vagy jó. Kezdésnek elég, hogy egy értelmes ember vagy, aki többre képes.
A munka, a kapcsolat, a barátság majd jön magától, csak ahhoz az kell, hogy kibírd. Ha nem megy kérj segítséget, ha nem akarsz egy programban sem benne ragadni, akkor szedd ki belőle ami neked kell, és menj tovább. Szerintem ennyi év után ismered a lehetőségeket.
Én sem váltam, egy egész életemet ennek szentelő, kizárólag rinyáló besavanyodott emberré amiért leálltam. Ez is ugyanolyan napi rutin lesz, mint lefeküdni aludni. Fizetéskor a pénzem negyedét ugyanúgy elbaszom, de máshogy nem motiválna semmi arra, hogy bemenjek. Ez van, ilyenek vagyunk. (Írástudatlan, agyhalott, magunk alá ürítő, beszédképtelen szerencsétlenek :D Ahogy a kedves 4-es mondta, ha nem akkor meg kamuzunk)
Egyébként nagyon sok ember leállt, csak ne abban a körben számolj átlagot ahol lehúznak.
18. Nem hinném, mert nekem csak gázos ismerőseim vannak. (Már akik még tartják velem a kapcsolatot.)
Sajnos jobba ha egyenlőre nem is kutatok újabb emberi kapcsolatok után, mert amíg ilyen vagyok addig mindenkinek csak problémákat okozok.
Amúgy sem szeretem az embereket. Nagyon ritkán engedek bárkit is közel magamhoz. Ezért bújtam el most is a világ elől. Mert egyenlőre nem tudok ezek között a szabályok között megfelelően érvényesülni. De talán egyszer eljön még az én időm is...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!