Miért lehet ez? Bennem van a hiba?

A nagy számok törvénye alapján azoknak kellek akik engem nem fognak meg, azoknak meg nem kellek akik megfognak.. Sosem volt még olyan randim hogy a srác ne akart volna következőt. Már félek ismerkedni mert nem szeretnék újabb embereket megszeretni se megbántani, barátkozni is félek mert a fiú barátaim közül is szerettek már belém. Összességében félek kötődni, de attól is félek hogy nem fogok kötődni. Nagyon ritkán van hogy megfog valakinek a személyisége, de ők általában párkapcsolatban vannak vagy olyan személyhez állnak közel aki miatt erkölcstelen lenne kapcsolatot létesíteni velük. Volt már két kapcsolatom, de egyiknél sem voltam szerelmes, maximum a szerelembe. Tehát sosem volt részem viszonzott szerelembe, mikor tényleg a másikat szereted, és nem csak idealizálod és azt az énjét szereted akit te kreáltál magadnak. Létezik egyáltalán igaz szerelem? Vagy az egész csak idealizáláson alapszik?