Miért van az, hogy ha flegma vagyok a lányokkal bejövök nekik ha meg kedves friendzonet kapok?

Alapvetően a legtöbb lánynál (én is ilyen voltam, amíg fel nem nőttem) az unalmas egyenlő a nincs személyisége, ami leköt emberrel.

A lányok úgy vannak vele, hogy az "unalmas" srácok mindent megtesznek azért, hogy minket megkapjanak. Míg a flegma, bunkó srácokért meg kell küzdeni, ami ad egyfajta izgalmat a dologhoz, nem lesz unalmas. Vagyis belehelyezkedünk mi is egyfajta csábító szerepbe.

Alapvetően ezzel nem hiszem, hogy baj vam egy bizonyos mértékig. Szerintem kell, hogy mindkét fél legyen csábító meg csábított.

Viszont azt mégegyszer kiemelem, hogy így a kislányok gondolkoznak, akik azt hiszik, hogy bármit megtehetnek és még nem estek pofára.

#5

Oké, de ezek a kis fruskák azt nem veszik számításba, hogy a legtöbb ember nem akcióhős...

Nem az teszi pörgőssé az embert.

Itt arról van szó, hogy eljárkálnak otthonról, sok barátjuk van és nagy társaságokhoz szoktak, nem otthon élik le az életük felét. Nyitottak, szociálisak és a többi ember felnéz rájuk. Férfiasak a szó minden értelmében.

A befordult ember nagyon hamar unalmassá válik. Ezt a flegmázást és rosszfiús attitűdöt is ők találták ki, mert irigykednek arra, aki szociális és titokban ők is ilyenek akarnak lenni. Valljuk be, a gép előtt ülni, filmet nézni, játszani nem túl vonzó a nők többsége számára abban az életkorban, amikor az ember még őrültségekre vágyik és kalandokat akar az élettől.

Ha pedig ennyire utáljátok az ilyesmit, mire fel a panaszáradat az ilyen emberekről? Keressetek olyan nőket, akik hozzátok hasonlók.

#8

Na ugye, csak kibújik a szög a zsákból. Egyik kérdés alatt még azzal nyugtatgatják a kérdezőket, hogy ne féljen nőknél kezdeményezni, ha nincsenek/alig vannak barátai. Másik helyen meg kiderül, hogy szinte semmi esélyed nagy szociális háló nélkül.

Nekem egyáltalán nem alakult úgy az életem, hogy nagy baráti társaságom legyen, vagy egyáltalán közelebbi barátaim legyenek. Mire talán lehetett volna, bejött a koronavírus.

Viszont a boldogsághoz van jogom, unalmas, befordult senkiként is. Ahogy panaszkodni is, bár azt egy ideje nem szoktam. Toporzékolhatok, nekem most úgyis az jutott, ami.

A boldogsághoz jogod van, barátnőhöz nincs. Az nem jár alapértelmezetten.

És ez nem valami új hír, amivel a befordult és szociálisan visszamaradt embereket sújtják, ez mindig így volt és mindig így is lesz.

Ez nem azoknak a nőknek a hibája, akik az életvidám és szociális embereket kedvelik, ezt csak így állítják be azok, akik kimaradtak a körből.

Mégis ezeket a nőket pocskondiázzák, mert másféle férfitípust kedvelnek.

De nyugi, ez az alaptalan ítélkezés nem fog több barátnőt eredményezni, inkább csak még távolabb kerültök azoktól, akik a négy falon kívül képzelik el az életüket. Így születnek a húszéves remeték.