Miért érzem ennyire kilátástalannak a barát vagy pár találást?

Az elmúlt egy évben eléggé szenvedtem, mármint a magánytól. Amióta szereztem némi önbizalmat nem sokkal, de már jobb. Viszont továbbra sem találok egy annyira szimpatikus embert sem a környezetemben, bárhova is megyek, akivel esetleg szorosabb (baráti) kapcsolatba is kerülhetnénk.

Budapestre költöztünk, és most 300 km távolságban vagyok az eddigi életemtől. Ami szintén nem volt túl rózsás, de legalább volt néhány ember akikkel együtt nőttem fel, és az érzés megnyugtatott. Most pedig minden ember személyisége ridegnek tűnik, és olyan semmilyennek, pedig tudom hogy nem velük van a baj, hanem én vagyok túlzottan nagy elvárással.. Mondjuk nem mintha akkora elvárásaim lennének, csak a többség embertípus taszító a számomra. És nekem nincs külön kapu , mint például a rockereknek,vagy számtalan más csoportnak, akik megszállottan követnek bármi féle műfajt. Ők máris össze tartoznak, mert depressziósok és van bennük valami közös, vagy csak az érdeklődési kör ami összehozza őket az életben.

Elnézést a nagyon buta fogalmazásért, remélem át lehet látni legalább egy picit is, hogy mire gondoltam. :)

19l