Mit csináljak? Hamarosan bele fogok ebbe őrülni.

18 éves lány vagyok. Egy tök átlagos, normális ember... csak egy egyszerű szerető, de legalább csak kedves és megértő társra vágyom. Sokszor vagyok szomorú, és mivel minden barátom faképnél hagyott nem igazàn tudom bárkivel is megbeszélni a dolgot, ezért mindent megfestek, ez nekem olyas féle kényszer ürítés mint másoknál a napló, vagy a barátok. Szeretek még zenét hallgatni, mert nem érzem tőle egyedül magam. Nagyon sokat olvasok, leginkább krimiket, de egy két romantikust is. Bonyolult, romantikus történeteket szoktam több képen keresztül megfesteni. Vágyom arra hogy valaki tényleg elvigyen egy valódi randija. Eddigi életemben 2 srác hívott el randizni, mindig nagy izgalommal készültem de mind kétszer órák után sem volt a srác sehol. Gondolom neki egy opció voltam a sok közül... régi, gyermek kori, álmom az hogy egyszer egy odaadó, megértő, rendes férfi egy fényűző esküvő keretében elvesz, 2 szép gyereket szülők neki, és boldog családként éljük az életünket. De ettől egyre távolabb és távolabb kerülök. Hiszen egy igazi férfi társat álltalában a gyönyörű, kecses, elegáns és minden szempontból tökéletes nők találnak, akik értenek a csábítás művészetéhez. A férfiakat az intelligensen és szabatosan fogalmazó hölgyek vonzák, a fiatalos és életvidám részük. De én a buta filozófiámmal és abnormális szerelem iránti vágyammal egyszerre koravén és nevetségesen gyerekes vagyok. Nos valaki meglepőnek tartja hogy egy fiút sem érdeklek, sőt menekülnek előlem, mert engem, bár fáj, nem lep meg...