Miért van mindig az, hogy ha szerelmes vagyok, akkor az a kezdeti izgatottság, pillangók átváltanak egy szomorú érzésbe?

Lehet ezt az emberek-tulajdonságok rovatba kellett volna tegyem,de úgy láttam itt kedvesebbek az emberek :D

Tudni érdemes rólam,hogy nem vagyok egy érzelmeket szállító teherautó,nagyon rideg vagyok alapjáraton és csajoknál is az volt,hogy ritka az olyan aki egyáltalán megmozgat bármilyen szinten is,de aki igen,az k...rvára. Volt egy olyan aki úgymond engem szedett fel az udvarlásával,de hát egy fél évnél nem tudtam vele tovább maradni,mert nem éreztem semmit :/ De ha van valaki akit különlegesnek találok,annyira ki tudok fordulni önmagamból és úgy viselkedhetek előtte,olyanokat csinálok már akár azért is,hogy találkozhassak vele, amik közel sem egyeznek az alap és mások által megismert személyemmel.

Mikor így a "belezúgott" állapotomban vagyok,minden más lány megszűnik létezni,jelentéktelenné válik még az is akit amúgy szépnek tartok,merthogy a "crush" mellett úgy is eltörpül.o.o És ez olyan fura nekem is ahogy ezt megélem. 19 év alatt eddig 2 ilyen volt.

Szóval az a "kezdeti",nem szokott valami sokáig tartani. Elég 1-2 hét is de még kevesebb is. De az a vicc,ha még lógok is az adott csajjal és dumálunk egy jót,az még rosszabbá teszi,mert még jobban megismerem,hogy milyen király is ő és még jobban rágörcsölök az egészre,miközben egyre több ilyet akarnék :) Vannak ezek akiknek annyira imádom a személyiségét,hogy egész nap velük lógnék,annyira megnyugtat a jelenlétük és olyankor azt sem realizálom mi történik körülöttem :D De ha meg sokáig nem látom,irtóan elkezd hiányozni és az is fáj már ha látok az illetőről egy képet. Még az elején,ha látok róluk képet,az agyamat dobom el és jönnek a pillangók,de később már csak görcsösséget okoz,nem váltja ki azt az örömet és jó érzést amit előtte. Aztán kétségbeesetten keresem a lehetőséget,hogy élőben láthassam.

A boldogság,ábrándozás elég hamar átmegy ilyen ""depis"" állapotba :/ Ha beszélő viszonyban vagyunk ha nem. Meg merthogy úgy is elérhetetlen vagy úgy sem érdemlem meg. Szóval,tudom,az jut először eszetekbe,hogy "hát állj talpra aztán hívd el őket többször". Tudom,hogy mikor elérhetetlen valaki és a kettőből az egyik elég bonyolult ahhoz hogy ilyen sima legyen.