Hogyan tehetném magam ezen túl?

Alapvetően az a baj, hogy elég magányos vagyok. Jóindulatú, közvetlen lánynak tartom magam, középsuliban jól elvoltak velem az osztálytásaim, szinte mindenkivel megtalálom a közös hangot, és szeretek nagyon másoknak segíteni, örömet szerezni. De mégis mindenkinek volt nálam jobb barátja. A fiúkkal jobban kijövök, a legjobb barátom is fiú volt, de becsapott és elárult. A párkapcsolataimba is mindent beleadtam, több fiúval randiztam, eddig 2 kapcsolatom is volt, amikhez nagyon szép emlékeim fűződnek. Eddig mindig a fiúk kezdeményeztek nálam. Viszont egy éve magányos vagyok, nagyon megtetszett egy srác, akit csak látásból ismerek, ő is emlékszik rám, mint kiderült. Elég félénk vagyok ismerkedés terén, könnyen zavarba jövök, napokig gyűjtöttem a bátorságot, hogy a születésnapján ráírjak és elküldjek neki (képen) egy saját készítésű ajándékot. A fiú értékelte, kicsit beszéltünk, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nincs kedve velem beszélgetni. A fiú egyébként átlagos, normális. Nem vagyok csúnya lány, de az a tipikus cicababa sem, viszont ha valaki megtetszik vagy bármi amit szeretnék elérni, azért mindent megteszek. Félénk lányként többször én tettem kezdeményező lépést a srác irányába, de csak pár mondatot kaptam viszonzásul. Vannak, akiknek tetszem, de látom, hogy sokuk nem párkapcsolatot akar, aki viszont olyan céllal ír, az nekem nem az esetem. Fiúk, ha a lányok közelednek felétek, miért utasítjátok őket el? Mindenhol azt hallom, hogy bezzeg a lányok nem lépnek, és mikor rácáfolnék, akkor érdektelenséggel találom magam szemben :((

18/L