Most hogyan tovább?

2 éve megismertem egy lányt. Szerelem volt első látásra. Nagyon jól megvoltunk/vagyunk. Tényleg ő az igazi. Nem tudunk egymás nélkül létezni. Egy gond volt. Az apukája nem engedi a kapcsolatot röviden. Amikor megismertük egymást ő 16 volt én 18. Rengeteg balhé volt ebből. Én mindent megpróbáltam. Mindent megtettem azért hogy együtt maradjunk és a barátnőm is. De szakítottunk egy év után apja miatt. Mert már idegileg teljesen kikészültünk. Úgy váltunk el hogy nagyon szettük egymást. Ezután egészségemmel is gondok voltak. Kezdtem nagyon lecsúszni. Az ismerőseim rám sem ismertek. Nagyon sokminden összejött egyszerre. 4 hónapig tartott ez az időszakom. Hála istennek voltak mellettem olyan emberek akik segítettek. És felépültem. Én még mindig őt szeretem és ő is engem. Találkoztunk véletlen 3 hete. A sors összehozott minket és ez sem volt véletlen. Amikor megláttam nem jutottam szóhoz, egy jó ideig. Olyan boldogságot éreztem, mint még soha. Összejöttünk megint. Ugye mostmar én 20/f vagyok ő 18/l. Nem szólhat bele a kapcsolatba az apja. De ha kiderül hogy együtt vagyunk biztos hogy elküldi otthonról. Nagyon ritkán tudunk találkozni, és én mostmár befejeztem a sulit dolgozni fogok valoszinű már ennyit se tudunk találkozni. Interneten nem tudunk beszelni mert el van tíltva otthon. Minden nap egy szenvedés. Nem tudok rola semmit sem. Nyár végén tervezzük az összeköltözést. De én egyre nehezebben bírom nélküle. Nagyon sokat vártam már rá. Sokat megtettem érte. De én már fel akarom vállalni a kapcsolatunkat. Vele akarok lenni minden nap amennyit csak tudok. Nelküle már nem tudom elképzelni az életem.