Mértéktelen szorongás, pánik, alkohol (? )

Én is elég sokat szorongtam kb egy-két évvel ezelőtt. tizennégy éves koromban én is elég sokat szenvedtem ezzel. Hasonló "tüneteim" voltak mint neked. Még talán annyi plussz hogy semmi úgymond "finomabb" munkát nem mertem elvállalni (most csak mondok valamit: pl kártyavárépítés, persze ennél sokkal nagyobb dolgok voltak). Aztán én úgy jöttem ki belőle, hogy elkezdtem az embereket leszólni magam körül (persze nem hangosan. Inkább úgy magamban, vagy a hátam mögött), ez egy pár hónap múlva kezdett segíteni. Aztán elkezdtem konkrétan lesz@rni az életemet. Ez az, ami végleg segített, és most ott tartok hogy már alig - alig van valami szorongásom (leginkább csak párkapcsolat szerzés terén, de ezt is elkezdtem úgymond "elnőni). Legalábbis így volt kb egy hónappal ezelőtt, mert a volt szorongásom hatására elkezdtett elég erőteljesen izzadni a kezem. Amivel most elég sokat küzdök. Sajnos emiatt is kezd egyre inkább előjönni újra ez az egész. De most küzdök ellene. Egyre többet ismerkedek az ellenkező nemmel, és ez egy picit talán "megerősít".

Én azt ajánlom hogy próbálj meg szerezni barátokat (akik nem a mai divat stillek), próbálj meg szerezni egy barátot is. Hátha vele jobb lesz. Hátha vele együtt letudjátok sz@rni a világot.

16F

Én is küzdöttem depresszióval és ugyanúgy, mint te, nekem is jóval visszahúzódóbb személyiségem volt a többiektől. Nem szerettem a házból kimenni, vagy lemenni akár a boltba is, mert nem fogadtam el önmagam, mondhatni utáltam magam kívülről-belülről. Később jártam pszichológushoz, amit nem szerettem, nem nyíltan meg neki az első pár alkalomkor és így ment ez kb. kettő hónapig. Aztán valami változott. A régi barátnőmmel összevesztünk, a szüleimmel sem volt felhőtlen a kapcsolatom, és még a gyűlölet magam felé.. Sok volt ez egyszerre nekem. Ezért változtam. Beláttam,hogy az akkori barátnőm kicsit sem segített az elfogadásban,vagy, hogy bátrabb legyek. Néha úgy éreztem, inkább hátráltat. Pont ezért kell változnod neked is. De először mindezt meg kell értened, amit leírok neked: NINCS tökéletes ember, NEM létezik tökéletes alak, arc, vagy bármi. Ezek relatív dolgok, és pont ezért jó ez így: ne nézd, hogy más milyen tökéletes, mert nincs így. Egyszerre tökéletes mindenki, és senki. (Remélem érted:D) Aztán, ha ezt felfogtad, és elfogadtad, jöhet a tükör próba. Én személy szerint utáltam tükörbe nézni, mert mindig találtam egy újabb borzasztó dolgot magamon, amit gyűlölhettem. Aztán beláttam ezeket a dolgokat és a jóra koncentráltam. Ha bókoltak nekem, nem azt mondtam, hogy "Ahh, dehogy is", hanem, hogy köszönöm. Lassan már kezdtem megnyílni a pszichológusomnak is, mert rájöttem, hogy muszáj leszek kiadni. Ha más nem, tedd ezt a szuleiddel, barátnőddel te is, mert könnyebb lesz, garantálom. És ne keverd magad össze az olyan emberekkel, akik divatból sajnáltatják magukat, mert TE különb vagy náluk. Ugyan nem ismerlek, de az írásodban megtaláltam a régi magamat és átérzem mindazt, amit te most érzel, gondolsz.

Az új zenei stílus hallgatása jó ötlet, tedd ezt tovább, és még annyi, hogy keress új barátokat is. Persze, ha neked nem olyan barátnőid voltak, mint nekem, akkor tartsd meg a régieket, de mindenképp ismerkedj, légy nyitottabb. Én az lettem, és a sok beszélgetés felvilágosított mindenre. Órán mertem beszélni, vicceket sütöttem el, stb. Jobb lett a világom, egyszerűen.

Csináld te is ezeket, hogy ne kelljen alkoholba folytanod mindazt, ami a szívedet nyomja. De komolyan. Az ivás nem jó ötlet, ahhoz ne nyúlj csak azért, hogy elfelejted ezeket pár órára.

Az pedig, hogy visszaránt valami téged mindig, szintén egyszerű : te magad. Szval amikor azt érzed, hogy újra lesüllyednél, inkább menj ki a közeli kávézóba barátokkal, kísérd el a szleidet vásárolni, stb. De ne ülj otthon, mert attól csak rosszabb lesz, megint elkap majd minden, amit eddig próbáltál eltüntetni magadból : a félelmet, a magányt stb.

Ha kell segítség nyugodtan írhatsz privátban is, és remélem legalább egy kicsikét segíthettem a válaszommal neked.:)

L