Kezdőoldal » Tini párkapcsolatok » Szerelem » Szeretem vagy nem?

Figyelem! A Tini párkapcsolatok kategória kérdései 16 éven felüli látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Szeretem vagy nem?

Figyelt kérdés

5 hónappal ezelőtt megismertem egy baráti társaságot. Onnan az egyik fiú megtetszett és hát konkrétan elcsábítottam...elég sikeresen, mert még most is szerelmes belém. Csakhogy én meg 2 hónapja rájöttem, hogy fellángolás volt vagy fogalmam sincs...lehet csak az tetszett benne, ahogy bánik velem, hogy szerelmes belém (bár más is volt már szerelmes belém, mégsem vett le a lábamról), szóval ebből volt veszekedés, hogy játszottam az érzéseivel és mire volt ez jó, meg biztos jót röhögtem....Megutált. Ez olyan két hét után lecsillapodott a fiúban, miután vérig sértett és egyfolytában magamat hibáztattam és volt, hogy 2 órán keresztül megállás nélkül sírtam miatta, hogy mennyire elrontottam. Még az egyik barátnőm előtt is elsírtam magam másnap, stb. Tehát 2 hét után a legjobb haverja (akivel jóban vagyok) rám írt, hogy nagyon hiányzom a fiúnak és adok-e neki még egy esélyt. Megmondtam, hogy eléggé belegázolt a lelkembe, mert konkrétan egy játszadozó ribinek állított be annyi idő után... És hogy szeretem, de nem úgy :/ Ezen kívül pedig suli miatt amúgy sem lenne időm és nem is állok még készen egy kapcsolatra. Egy ideig még hidegen viselkedtünk egymással, ami a suliban iszonyatosan fájt, de mostanra azért újra egész jól megvagyunk. A probléma ott van, hogy ő még mindig szerelmes belém... Én meg néha szintén többet érzek :/ Múltkor 6-an bementünk a városba és a két legjobb barátnőm kézen fogta a barátját, maradtunk mi ketten a fiúval, erre viccvől mondta a legjobb haverja, hogy na most ti jöttök, fogjátok meg egymás kezét, de annyira zavarba jöttem...nagyon megijedtem és dobogott a szívem, plusz tiltakoztam, mert nem mertem megfogni (persze ő elöl megnt és nem tudott erről a beszélgetésről)... A buszon meg szinte arra vártam, hogy egy jó nagyot kanyarodjunk, hogy véletlenül sikerüljön ráesnem. Fuhh... tök gáz vagyok. Ennek ellenére viszont csúnyának látom! D: Most akkor mi van? De egyértelműen vonzódom hozzá valamilyen szinten... Vágyom arra, hogy megöleljen, ha megcsókolna is hagynám.... De az már olyan fura lenne, ha járnánk... Sokan kérdezősködnének és piszkálnának. Meg, hogy ENGEM valaki teljesen nem rokon átöleljen vagy fogja a kezem??? Ez annyira szokatlan!! Talán az zavar, hogy 8 hónappal fiatalabb? (Ez miatt nem egy évfolyamba járunk.) De magasabb nálam és az légenyesebb...Ahjj...Ezért is gondoltam, hogy nem állok készen egy kapcsolatra :( Hiszen eddig még egy sem volt.

Egyébként már csak arra tudok gondolni, hogy hiába mondják, hogy a korombeliekhez képest érettebb a felfogásom... érzelmileg le vagyok maradva. Nem tudom mi tévő legyek, mert szegény szenved, én meg annyira sokat gondolok rá és ő ezt nem is tudja mert egyszer törődöm vele, aztán meg csak úgy viselkedem vele, mint egy szimpla haverral.



2018. okt. 7. 13:14
 1/2 anonim válasza:
Én amikor beleszerettem a jelenlegi barátomba,a belsőjét szerettem meg,nem a külsőjét,de az is összejött.7 hónapja vagyunk együtt és még most is helyesnek tartom,egyszerűen gyönyörű,a szemei el tudnak varázsolni,a szemplillái,a szemöldöke,a bajsza és a szája alatti kis szakáll egyszerűen olyan édesnek,helyesnek és jóképűnek tartom.Szerintem ha te egész egyszerűen csúnyának tartod,semmi ilyent nem tapasztalsz mint én ,akkor nem szereted,csak fellángolásod volt.De ha ennyire sajnálod,hogy szenved és ennyire vágyol rá,előfordulhat,hogy szereted.Rendezd magadban az érzéseidet,hisz a fiú vár rád,szóval ha úgy döntesz a karjai nyitva állnak.Miket éreztél mikor szakítottatok?
2018. okt. 7. 13:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/2 A kérdező kommentje:
Nem is jártunk még :/ De ahogy írtam 2 órán keresztül sírtam(+még másnap is egy kicsit, de egyébként egész nap sírhatnékom volt, csak nem akartam elsírni magam a barátaim előtt... ez még 1-3 napig így volt), hogy meggyűlölt és csakis magamat hibáztattam... Ezt nagyon furcsának tartottam én is, a barátaim és az anyukám is, hogy úgy élem meg ezt az egészet, mint egy szakítást, pedig csak közöltem, hogy nem úgy érzek, mint ő... De most már nem tudom hogy érzek :/ Úgy vagyok vele, hogy látom minden hibáját, nem vakít el semmi. A személyiségében és külsejében is vannak hibák, de mégis jó lenne mellette lenni...
2018. okt. 8. 18:00

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!