Ti mit gondoltok a távkapcsolatokról?

Egy jó lány barátom 2 hónap alatt beleszeretett egy srácba... aki a világ mâsik felén él. Szó szerint. Videochatelnek, és már bevallották egymásnak az érzéseiket. Bár csodálkozom hogy megértik egymást, mert a leányzó németet tanult világ életébe. (A Google fordító jóbarát) Két évet még tuti hogy itthon kell töltenie, bár lehet hogy közben egyszer tudnak találkozni.

Ezt a dolgot csak én tudom róla, és nehezére esett elmondania nekem. Félt hogy hülyének fogom nézni vagy valami.

Én támogatom őt. Sok mindenben segítettünk már egymásnak, de ez még nekem is sok. Nyilván nem azt írtam neki amire gondolok is; hogy ez esélytelen és ne éljen álomvilágban, de (szerintem) megfelelően céloztam arra, hogy ez csak rosszul tud elsülni . Pláne ha ezzel a saját életéből vesz el dolgokat a másik miatt.

Őszintén szólva kissé nevetségesnek is tartom ezt az egészet. Nem tudom elhinni, hogy ilyen komolyan létezhet... Lehet plátóinak nevezni egy ilyen "kapcsolatot"? Mert távkapcsolatnak hívni szerintem enyhe túlzás. Nem is találkoztak eddig, és valszeg sokáig nem is fognak még.

Inkább szemet húnyok az egész felett, segíteni úgyse tudok ebben, de érdekel hogy ti erről a helyzetről, illetve a távkapcsolatokról hogy vélekedtek. Szerintem a többsége halálra van ítélve már az első naptól.

[Kiegészítés: Nem, nem vagyok szerelmes belé. Ahogy ő sem belém, ezt biztosra tudom mondani.]

(Mindenki 18)