Mit kéne tennem, hogyan tovább?

Voltam egy táborban, aztán olyan rosszul vagyok mint állat. Örültem hogy eljöhettem amúgy, meg nem is, mert ott kellett hagynom egy bizonyos lányt. Gyönyörű volt, már hétfőn is elsőnek kiszúrtam, de punČi voltam oda menni hozzá, erre csak ma jutott sor. Odamentem amikor egyedül volt, megkérdeztem van-e kedve beszélgetni vagy sétálni. Elkezdtünk beszélgetni, eddig tök jó volt, pszichológusnak tanul, és ez meg is látszik, mert nagyon látta hogy ideges vagyok, mert eléggé bejött. Beszélgettünk, kérdezte hogy miért mentem oda hozzá, mert senki nem megy oda egy idegenhez beszélgetni csak úgy (mert ezt mondtam, hogy ezért mentem). Próbáltam terelni a témát de nem ment, egyrészt folyamatosan a szemembe nézett, azt sem tudtam mit mondjak, baromi szép szemei voltak. Gondolkodtam rajta hogy mondjam-e vagy sem, aztán arra jutottam hogy el kellene mondani. Úgy is tudta hogy mit akarok, látta rajtam, csak az én számból akarta hallani. Utána mondtam, rámnézett, elmosolyodott és mondta hogy aha ez így nem lesz jó. Nem így, de letömörítve ez van. Felsorolt 3 indokot miért nem, aztán még kicsit beszélgettünk, mentünk a dolgunkra. Nekem hamarabb kellett eljönnöm a táborból, amikor indultam akkor rámnézett, jó mélyen, és megölelt. Mondta hogy jó legyek, én csuklóból toltam a "vigyázz magadra" szöveget, aztán ők elmentek strandra én meg indultam hazafele. Az autóban nagyon $zarul voltam, végig azon gondolkodtam hogy ez mennyiben lehet az én hibám, meg hogy mit kéne csinálni most. Eddig nem volt ilyen hogy egy elutasítás ennyire rossz legyen, de ez most nagyon ütött. Alig ismerem, de annyira megfogott, hogy nem tudok vele mit kezdeni. Bármi tipp? Sajnos az elengedés nem fog menni, ofc nem is fogom erőltetni. :(