Hogy tudnám visszaszerezni?

Sziasztok. Lassan 2 hete, hogy szakítottunk, az első pár nap meglepő módon nem fáj nagyon, keveset is beszélünk azóta, de mostanában egyre jobban fáj és egyre jobban hiányzik. A történet a következő:

Az egész február elején kezdődött azzal, hogy kicsit megingott a kapcsolatunk és elindultunk lefelé a lejtőn. Pár nap alatt mégis áttment (régebben is volt ilyen, gyakorlatilag nem is szenteltem neki nagy figyelmet, hisz tudtam, hogy elmúlik), ám mégsem múl el teljesen. Február végén próbáltunk egy kis szünetet tartani, abból egy nagy semmi lett.

Márciusban sokat veszekedtünk, kezdtem elveszteni a türelmem, gyors válaszokat vártam tőle, bombáztam őt a kérdéseimmel, kiforgattam a szavait, egyszerűen sok lettem neki. Ideges voltam, hogy el fogom őt veszíteni, és nagyon rosszul reagáltam a helyzetekre. Szintén próbáltunk szünetet tartani (2 hét volt a cél) ám 4 nap után feladtam mert nem bírtam nélküle. Újabb kudarc részemről.

Április elején megegyeztünk, hogy megpróbálunk javítani a helyzeten, de gyakorlatilag nem tettünk semmit, minden úgy maradt mint addig volt, talán kevesebbet vitáztunk. De mivel nem nagyon változott semmi, május 10. körül szólt, hogy baj van, mert össze van zavarodva.

Szóval május közepén újra elkapott az idegbaj, félelemérzet, megoldásokat kerestem, szintén rászáltam, zaklattam, megoldást vártam tőle.

2 hete pedig megbeszéltünk egy találkozót, de mindketten tudtuk, hogy szakítás lesz akkor. Ő elmondta, hogy neki ez már nagyon sok, komoly és nem tudja úgy kivenni a részét a kapcsolatban, ahogy azt kellene, illetve már nem szeret úgy mint rég, bár pasiként tekint rám (most is). De nem megy neki velem. Ő magát hibáztatja, de én tudom, hogy azok az apróságok, amiket én elkövettem tették ilyenné a helyzetet. Bolhából csináltam elefántot, ami miatt ő kicsinek érezte magát mellettem, gyengének ráadásul elvesztette az önbizalmát is. Szakításkor együtt sírtunk 2 órán keresztül, csókolóztunk, ölelkeztünk.

Tegnap együtt voltunk 2 órát egy rendezvényen, szülei hozták őt, ám hazavinni nem tudták. Mivel nem tudott a családból senkit se megkérni, hogy hazavigye, így maradtam én. Egész idő alatt csodáltam, hogy milyen gyönyörű és rájöttem, hogy mennyit vesztettem.

A kocsiban nem nagyon beszéltünk, nagyon szomorú volt, mondta, hogy sajnálja ezt a helyzetet, hogy ilyen lett. Puszival köszöntünk el.

Gyönyörű 2 év volt vele együtt. Szükségem van rá. Nem az a bajom, hogy egyedül vagyok, vagy őt akarom birtokolni, vagy szex miatt kellene. Nekem ő a tökéletes lány akivel el tudom képzelni a jövőmet. Mivel én vagyok a fiú a kapcsolatban, ráadásul sokat is tettem azért, hogy tönkremenjen, úgy érzem, meg kell ragadnom minden lehetőséget, hogy visszakapjam. Hogy nyerjem vissza az érdeklődését, hogy adjam meg neki az érzét, hogy biztonságban van, illetve, hogy ejtsem újra szerelembe?

F/18