Ha a barátom karrierista, lehet komoly a szerelmünk?

Megkésve bár,de itt a helyzet jelentés:

A kapcsolatunk hivatalosan is szünetel.

Amikor leűltem vele beszélgetni,elmondta,hogy beismeri a hibáit és igyekszik teljesen megváltoztatni mindent.

Nem aggódjatok,nem hatódtam meg.

Viszont a születésnapomon az anyukájával készitettek egy meglepetés tortát nekem és nem tudtam ,hogyan szúrjam be egy ilyen esemény után a szakítás időpontját.

Úgy döntöttem,hogy várok a kegyelen döféssel,megvárom amíg leülepedik minden,majd véglegesen kimondom a "nem"-et. A szünet behozásával alapból lesokkoltam,és most kaparászva igyekszik a legtöbbet kihozni magából. Dalokat vág nekem össze,fagyizni hív,saját magát alázza mások elött a jelenlétemben, az én szavaimat felhasznállva,miszerint ő egy " ostoba munkamániás ember,aki a tanulás helyett a pénz keresést tűzte ki célúl,és stb."

Több órás sétákra megyünk,segít az angol házimban még az utolsó pillanatokban is,elkísér a suliba korán reggel,nyári munkát szerez nekem a kreativitásom felhasználása érdekében.

A szünet önmagában annyiban merül ki,hogy teljesen megszűnt köztünk az intimitás. Nincs csók,simi sumi. Csak a közös emlékek.

Nem igazán tudom ezeket hova tenni,ha ezek folyamatosak lesznek és szilárdan érezni fogom azt,hogy ő igenis ilyen mértekben fogja építeni a kapcsolatunk,akkor kap majd egy esélyt. Egy hónap a vizsga időszak.

A szakítás pedig nagyon is lehetséges.

A környezetemben minden fiú szexre van kiéhezve,és egyikük sem érett. Nem képes várni és nem udvarias.

Miért baj az,ha tényleg megpróbálok egyetlen egy jónak tűnő fűszálat megragadni?

Nincs,amit vesztenem.

Jelenleg a tapasztalat szerzésre hajtok,mert mindenből tanullni szeretnék,ha nem ő lesz az igazi,hát majd mellette érlelődöm,hogy a nagy Ő-nek többet nyújthassak és legyen viszonyítási alapom.

A rosszból is tanullni lehet néha.

Igen,nagyjából rendeződtek a dolgok.

Persze nyitottak a szemeim.

Mindig.