Azt hiszem beleszerettem a legjobb barátnőmbe, de van barátnőm. Mit tegyek? 20f

Mindig ezt csináljátok, kivétel nélkül, mind.

“őt csak barátilag szeretem, ne legyél féltékeny, ne hisztizz egy lányhaver miatt, akkor is Skypeolnánk napi két órákat, ha fiú lenne” aha, hát persze. Először is legyél őszinte a csajoddal és szakíts vele, jobbat érdemel nálad, olyat, aki neki mondja el a gondolatait, nem pedig egy távoli “csak barátnak” akibe néha szerelmes, néha nem, aztán mégis megint...

Azt kérdezed, mit tegyek?

Egy biztos: akivel most jársz, attól ma, azonnal és határozottan el kell búcsúzni nem kell indokolni, nem kell a másik lányt mondani (mert akkor alkudozni kezd, féltékenykedni, rivalizálni), csak azt: így döntöttél.

Ez az ok, ami miatt feltetted a kérdés, ami kétségekkel tölt el, ami bánt. Sajnos meg kell lépni, mert nem őt szereted. Bár nehéz lesz, de őneki is neked is jobb lesz így - mert most zavaros vizeken úszkáltok.

A távolság nem lesz akadály, a továbbiak magától alakulnak majd.

A szerelem mindent legyőz - csak tisztának kell maradjon.

Nem osztom

#3

véleményét, mert szerintem egyiket sem szereted igazán.

Amit írsz, nem más, mint kapcsolatodból kikacsingatás, neked is és legfőképp mostani barátnődnek az lenne a legjobb, ha szakítanátok.

A magad életével azt csinálsz, amit akarsz, de ne tedd tönkre másét!

.

Tanulsz, dolgozol, van önálló kereseted, vagy koldulnod kell szüleidtől, ha el akarsz utazni 400 km-re?

A 'távkapcsolat'-ban a TÁV a számottevő.

Mennyit fogsz azon tépődni, hogy éppen most mit csinál, amikor nem egymásnak mondotok szépeket?

.

Ha tisztességes akarsz lenni, szakítasz mostani barátnőddel, a másikat, a földrajzilag távolit pedig úgy tekinted szerelmednek, mintha híres szinésznőbe lennél szerelmes.

azért 4 már na akarjuk jobban tudni, hogy ki mikor kibe szerelmes.

A soraiból érződik, szerelmes. És pont az ilyen tud életre-szóló lenni: nem fellángolás, hanem egy megértésen nyugvó kapcsolat.

A távolság meg - elég sok példa van rá - legyőzhető a szerelemmel. A kérdezőben zavar van, és az ok: most egy kéznél levővel, kézre-esővel jár.

Ezt meg kell szüntetni, ennek nem is szabadna elkezdődni soha.

A másiknál meg majd kiderül, hogy kiállja az idő és tér nehézségeit.

És fel kell nőni, érzelmileg is, húszévesen már nem lehet tinikapkodásban élni.