Beleszerettem a legjobb barátomba. Nagyon elrontottam?

Fuhh, ez de ismerős sztori. Szerintem ha nem bírod elfogadni, hogy nem lehettek többek barátoknál, akkor egy jó időre ki kéne jönnöd ebből a kapcsolatból.

Ugyanez történt velem 13 évesen. Volt egy akkor 16 éves srác, akibe rohadtul beleszerettem, mi is ugyanúgy messze laktunk, de konkrétan minden nap beszéltünk, és amikor elmondtam neki, hogy én többet érzek iránta, akkor így nem reagált sem pozitívan, sem negatívan, aztán volt egy időszak, amikor ő is írogatta nekem, hogy szeretlek, meg hogy hiányzom, én meg totál azt hittem, hogy ezzel arra akar utalni, hogy ő is érez valamit. Aztán lett barátnője, csak úgy hirtelen, értsd ezt úgy, hogy nem beszélt nekem róla korábban, hogy van egy lány, aki iránt érdeklődik. Iszonyatosan fájt. És mondtam neki, hogy szeretném megszakítani vele a kapcsolatot, és ne haragudjon, de szükségem van időre. Ezt nem tudom, hogy hányszor eljátszottuk úgy, hogy a vége mindig az volt, hogy meggyőzött, hogy ne, mert mennyire jó barát vagyok, mennyire ritka az az ember, akivel ilyen intelligensen lehet beszélgetni stb... nekem meg nyilván jól esett. Aztán viszont megelégeltem a szenvedést és akkor jó sokáig nem beszéltünk. Igaz, hogy sok időbe telt, de szerencsére sikerült végül elfelejtenem.

Ez az én tapasztalatom, szóval neked is azt tanácsolom, amit végül én tettem. Ez ilyenkor elképesztően nehéznek tűnik, az is, de később nem fog ennyire fájni, aztán szépen lassan elmúlik. Ráadásul olyan sok másik srác van, akik viszont érezhetnek irántad valamit, és nagyon jó fejek. Tudom ez ilyenkor nem érdekli az embert, de nem szabad valaki olyannál leragadni, aki nem akar minket. Ezt nagyon jól megtanultam az évek során.