Országok választanak el tőle. Van értelme így elkezdeni?

Egy éve a személy akit szeretek más országba költözött. Szerettük egymást, de mindig más hullámhosszon voltunk. De ez soha nem számított. Ugyan lány vagyok, mégis bánom már, hogy nem neveztem nevén az érzéseimet időben. Mindketten féltünk. Ő elment tanulni, én is máshova mentem. Másfelé sodort minket az élet, de most érzem azt, hogy a távolság mutatja meg igazán, hogy mennyire is hiányozhat nekünk valaki. Néha úgy érzem már teljesen túl vagyok rajta, de néha elérnek a "mélypontok" és újra érzem azt, hogy mennyire nagyon szeretem őt. Nem tudom ő hogy van ezzel, valószínüleg hasonlóképp. Ugyan korábban már említettem, hogy más hullámhosszon voltunk, mégis ugyanolyanok vagyunk. Csak más a felfogás. De most nem is ez a lényeg. Régen sokat voltunk együtt. Imádtam azokat az órákat. Aztán elkezdtem elfelejteni őket. Most pedig néha-néha bevillan egy-egy emlék és pont ezért egyre jobban hiányzik. Minden dalban és zenében, még a tájakban is szinte őt látom. Nagyon rossz ez így. Mi a véleményetek?

Sajnálom, kissé nyálasra sikeredett, de jól esett végre kiírni magamból. Köszönöm, ha elolvastad.