Képtelen vagyok normális kapcsolatra?

Leírom neked az én történetem, hátha nyersz belőle valami információt.

Ugyanez voltam, csak fiúban. Annyiszor szerettem volna szerelmes lenni, kapcsolatban lenni egy lánnyal, de ahányszor sikerült nem éreztem jól magam egy idő után, a vége az lett, ugyan nagyon bántam mindig, de szakítottam.

Tetszettek a lányok, valamelyikbe szerelmes is voltam (szám szerint kettőbe igazán), de valami mégsem működött benne.

A lényege itt jön az én sztorimnak, én is azt hittem én valami elfajzott korcs vagyok, egyedül fogok meghalni, mert nekem senki nem jó és kapcsolatban nem érzem jól magam.

Aztán az egyetemen jött egy lány. Varázslatos volt. Végre éreztem, hogy akarom. Végre éreztem, hogy én ezt nem akarom megszakítani ezt a kapcsolatot. Először nem akart tőlem semmit, de nem hagytam annyiba, ötödik találkozó felkérésemre jött el csak. Szerencsére viszonozta az érzéseim későbbiekben és nála csodálatosabb nővel én még nem találkoztam, a másik én ebben az univerzumban. Tökéletesen kiegészítjük egymást. Ha hiszed, ha nem, ő is ugyanez volt, nem volt jó senki igazán, szomorú volt, ha nem volt kapcsolatban, de még szomorúbb volt a kapcsolatban, mert nem érezte jól magát senkivel, hiába tetszett a srác vagy épp szerelmes volt. Nem tudom, ha akkor feladom, hogyan alakult volna ez a kapcsolat.

A megfelelő emberre vársz titkon szerintem te is, vele nem fogod ezt az ürességet érezni, ha mondhatjuk ezt. :)

Ne ugorj bele a kapcsolatokba olyan gyorsan.

Udvartoltass magadnak. Hagyd, hogy 1-2 hónapot udvaroljon a fiú vagy férfi, mielőtt bármi komoly lenne köztetek.

Így kiszűrheted a nem megfelelő partnert és a pofára eséseket. Legalább is többet mintha elkapkodnád.