Szerelem, de viszonzatlan lenne?

Kicsit hosszúra veszem a történetet, mert csak így tudom leírni.

Nagyon tetszik egy lány nagyon régóta, évek óta. Ismerősök vaguynk, mondhatjuk azt is, hogy haverok, barátok. Mostanában úgy alakult, hogy sokat találkoztunk, sőt együtt is buliztunk már.

Csókolózás lett a vége miután kezdtek hazamenni az emberek és bevallotta régóta erre várt ő is, régóta tetszem neki. Ezután együtt is aludtunk, nem engedett hazamenni gyakorlatilag, a nyakamba kapaszkodott, hogy te nem mész sehova. Jól éreztük magunkat, habár nem feküdtünk le, mert ő még szűz, én már nem. Jelét sem adta, hogy szeretné, ezért egész éjszaka csókolóztunk és beszélgettünk, nevetgéltünk, én alig bírtam magammal, sokszor eltévedtem, de megálltam a dolgot. Végig átölelt alvás közben is, puszilgatott, reggel is mosolyogva ébredt és úgy meredt rám, ragyogott a szeme, hogy velem van, vele vagyok ott.

Hazamentem már majdnem délután, búcsúzáskor is megcsókolt, addig együtt voltunk akkor és azóta... Semmi.

Én persze kerestem másnap, utána is, hogy elmondjam mennyire jó volt vele, mennyire örülök neki, mellé egyértelműen jeleztem a célom. Egyszerűen nem szólt hozzám, feltűnt itt valami nem oké, utána pedig bevallotta nem áll készen egy kapcsolatra, mert még exére gondol (nem volt valami hosszú életű kapcsolat, kb. 2 hónap, illetve elég rosszul viselkedett vele a srác). Azóta sem szól hozzám igazán, és ez rohadtul fáj, hogy kerülni próbál.

Engem lesújtott az egész, hogy akkor mi és miért történt, miért volt olyan jó. Szerelmes lettem belé, ezt érzem, a szimpla tetszés átalakult. Azt hittem minden rendben lesz, annyira jól alakult.

Azt mondják barátaim ne hagyjam annyiban, ha tényleg így történt, akkor mi a baj? Ez az, hogy én sem tudom mit ronthattam el ennyire, hogy visszautasított a történtek ellenére, már ha én rontottam el valamit is.

Hagyjam békén a lányt, vagy ,, nyaggassam"? Úgy érzem egyiknek sem lesz jó vége, tehetek én bármit. Erőszakoskodni nem szeretnék vele. Sokkal fontosabb számomra.

Előtte volt egy barátnőm 1 évig, de ilyen helyzetben még sosem voltam.

Valami értékes tanács egy 19 éves, most enyhén reménytelennek, elveszettnek, tehetetlennek magát érző, értetlenkedő srácnak? Mi lehet a baj? Idővel ez változhat? :)