Nehéz helyzetben vagyok, mit tegyek?

Először is beszúrok ide egy linket az előző kérdésemről, ami leírja a helyzetet;

https://www.gyakorikerdesek.hu/tini-parkapcsolatok__egyeb-ke..

A helyzet viszont változott egy jó nagyot. Beszélgettem vele, és végre kinyögte mi a baja. A hozzáállásom az amit kerül. Ő szereti mindenkinek elmondani a bajait. Én viszont azt a neveltetést kaptam, hogy ezeket tartsam magamban, fedjem el őket. És akárhányszor ezekre a dolgokra gondolok, vagy beszélek róluk ideges leszek. (pl. családi helyzet) Én nem akarom ezeknek a hangulat ingadozásoknak őt is kitenni. De őt ez zavarja. Mondván ő minek legyen nyitott könyv, ha rajtam egy lakat van... Ez tőle jogos felvetés, de én elmondom neki a legtöbb dolgot, amikor tudom hogy nem kapom annyira fel rajta a vizet.

Igazából ez az első olyan dolog, ami megpiszkálta a gondolataimat, hogy akkor én most tényleg akarom-e ezt. Mert ha ezen változtatnék, akkor gyakran lenne hangulatingadozásom is, amit kifejezetten nem szeretek. Így se vagyok egy túlságosan életvidám ember (sőt kifejezetten pesszimista vagyok), de annyi előnye van ennek hogy a kisebb jó dolgok könnyebben vidítanak fel, és nehezebb kihozni a sodromból. Ellenben elmondanám ezeket a dolgokat amik bántanak csak rajtuk járna az eszem, ami egy állandó negatív és antiszoc érzést hozna magával, amit meg borzasztóan utálok, és ilyenkor nehéz bármivel is felvidítani.

A másik dolog pedig inkább az ő oldaláról jött.

Nem bízik bennem. (A régi dolgok miatt, amikor lelkileg a padlóra lett küldve, részben általam is. Nem akar mégegyszer oda kerülni. Illetve pont ezért nem hiszi el azt hogy változtam, és képes vagyok érte változni.)

Nem akar más miatt szenvedni lelkileg. (megértem, szenvedett eleget az exe miatt)

Nem akar kapcsolatot, ráadásul ha akarna se pont egy olyannal aki tele van problémákkal. (Megértem, most lett vége az első, és elég hosszú kapcsolatának. Ráadásul most van elég baja amúgy is. Vizsgaidőszak, családi problémák, megtört lélek stb.)

Gyakorlatilag elutasított. Vagyis... ez picikét bonyolultabb. Azt írta hogy hogyha nem akar valamit, nagyon szemét tud lenni. És hogy ő nem érez semmit irántam. Amit én teljes mértékben meg is értek. Az előző srác iránt se érzett egy hónap után semmit. Ráadásul akkor még más is volt a helyzete. Ahogy ő mondta: volt lehetősége rá és belement. Most is van rá lehetősége, de nem szeretne belemenni. És ha bele is menne, szerintem én lennék az első, aki kimondaná hogy amit csinál nem őszinte. A jelenlegi helyzet jobb, mert legalább elmondta hogy mi van. Őszinte, ami mindkettőnknek az egyik legfontosabb egy kapcsolatban.

De mélyen legbelül tudom jól hogy vágyik egy emberre aki olyannak szereti őt amilyen. Erről már beszélgettünk is. És én pont ilyen vagyok. Olyannak szeretem amilyen. Olyannak szeretném, amilyen. De ő ezt nem hiszi el, érthető okokból. Az előzője is ugyanezeket mondta...

Úgy érzem hosszú távon lehet ebből valami, és ezt ő sem utasította el. Igaz nem is erősített rá, hogy tényleg lehet.

Viszont nem tudom mit kéne tennem... Ha folytatom ezt, és próbálok olyanná változni ami neki is tetszik, akkor gyakorlatilag a saját személyiségemet fogom rombolni. Meg a kapcsolataimat másokkal.

De ha ilyen maradok és nem változok semmit, akkor minden marad a régiben, és aligha szeret belém valaha.

[Bocsi a hosszúságért (2x is)]