Az ész vagy a szív a fontosabb?

Van egy lány, aki hosszú idő után újra visszajött az életembe. Anno összejött egy sráccal, aki elég rossz hatással volt a lány minden kapcsolatára, így velem is megromlott a viszonya. Viszont én amikor elvesztettem magam mellől, ürességet éreztem. Rájöttem hogy ő volt a mindenem. Próbáltam megutálni, elfelejteni, de nem sikerült.

Most szeptember környékén szakított a párjával, később megpróbálták újraéleszteni a kapcsolatukat, de nem jött össze. November közepén végleg szakítottak. Azóta a lány újra beszél velem, és visszajönnek a régi érzések. Mikor mondtam neki (pár napja) hogy nem akarok vele beszélni pár napig, nem igazán tetszett neki. Azt hitte hogy valami rosszat tett, de biztosítottam arról hogy ő nem csinált semmi rosszat. Sajnos nem akart erről leszállni, én pedig inkább elmondtam neki hogy eszméletlenül össze vagyok zavarodva vele kapcsolatban, kellene nekem egy kis idő. Ezt megértette, és inkább békénhagyott.

Azóta nem tudom hogy mégis mit tegyek... Egész nap rajta jár az eszem és elkezdtem zenéket hallgatni. (ez rám nem jellemző - nagyon kevés számot szeretek)

Hallgassak az eszemre, és ne erőltessem ezt az egészet? A "csúcs" már úgyis túl rég volt, ő neki se vagyok olyan fontos mint voltam ráadásul egyik kapcsolatból a másikba menni neki se lehet olyan jó...?

Vagy esetleg kövessem a szívem, és ezzel okozzak saját magamnak "fájdalmat", reménykedve hogy képes belém szeretni?