Lányok, mit tennétek?

Szóval, kissé nehéz és egyedi helyzet, de tudtok rajta segíteni...FONTOS ÉS SÜRGŐS! Lányok ti mit tennétek a helyemben? Mindketten 15 év évesek vagyunk, én lassan 16. Suli végén ismerkedtem meg a lánnyal pár osztalytársamon keresztül. Először nem élveztük nagyon a beszélgetést, aztán valahogy mindketten jobban nyitottunk egymáshoz és "belelendültünk".. nyár közepére konkrétan egész este egymással beszélgettünk ha tehettük. Mivel nem egy helyen lakunk, 10 kmre egymástól, busszal kb. 1 óra, és nem egy suliba járunk (mindketten gimibe 9. évfolyamra, csak ő Pestre én meg Érdre) ezért suli idôben még kevesebbet tudunk egymással lenni,mint nyáron, szünidőben. Na szval..folytatom. nyáron többször találkoztunk társaságban, már második alkalomnál hozzám bújt, megölelt ha mentünk el, míg a többieket nem... Ezért se értem a mostani helyzetet. Majd még nyár végén, augusztusban egy találkozó után héten megkérdezte nem akarok e kettesben elmenni valahova mert akkor általában jobb fej vagyok... Nagyon örültem ennek. Ekkor még nem voltam belé szerelmes, csak ő belém (barátnője, és más ismerősok mondták, először el se hittem) de mégis jó volt, hogy tulajdonképpen a barátom volt, és ő kezdeményezett általában... Szval örültem a helyzetnek. A beszelgeteseink is már elég komolyak és mélyek tudtak lenni nyár végére... Nagyon élvezzük egymás társaságát, egyre többször szivezett, hívott néha úgy mintha már együtt lennénk, küldtünk egymásnak cikibbnel cikibbnél fotókat, magyarán értitek, nem sima haveri viszonyunk volt... De nem is voltunk együtt. Elkezdődott az gimi, valamennyilyen szinten mindannyian megváltoztunk. Alapjában véve elmondta, hogy nagyon bírja a hülye fejemet, nagyon szereti a humoromat, blablabla legalábbis ennyi amit megoszt velem.. de úgy szeptember közepén nem röhögtünk már annyit. Erről én tehettem. Sokszor hisztiztem. De ő mindig ott volt egyébként ha valami probléma volt... Csak hát gondolom nem jó ugyanazt hallgatni nap, mint nap, hogy így egy szar suli, úgy szar gimit választottam, szinte mindenkit utálok, stb... De meg mindig mondta,hogy találkozna vele, hiányzok... Aztán vettem a bátorságot (barátnője "uszított" magától úgymond) és megkérdeztem találkozunk e..először beteg lett, ami tényleg úgy volt, másik héten még már hirtelen vége lett mindennek... Minta jegeljükk ezt a "baráti" cuccost köztünk... Nem beszéltünk egy darabig. Majd minden héten beszéltünk pár percet, általában csak veszekedtünk...majd október közepén végre találkoztumk, de elszúrta azt is...nagyjából megbeszéltük a dolgokat, én meg paraszt lettem és sírva szaladt el... Utána mentem de sírt, és elfutott, de közben mêg is azt várta hogy utána menjek... De nem siettem...hülye voltam és nagyon bánom. Ezután két héttel megint beszéltünk, azt is elszúrtam, mert már épp ment volna át jóba, elmesélte őszi szünetben ki akart békülni, hiányoztam neki, de még se írt, mert mennyit bàntottam satöbbi, tényleg már elmondtam én is mit érzek, kérdezte most akkor mi van köztünk én meg egyszerűen nem voltam képes vele beszélni akkor és elköszöntem...ott csesztem el megint... Másnap rám írt, hogy neki ez nem megy. Ez már két hete történt. ma megint beszéltünk, és azt mondta, hogy már nem szeret annyira beszélni velem, végre lezárt és boldog volt, aztán megint visszarántottam... Aztán nagy nehezen megkérdeztem találkozunk e, mert megyünk pár haveroknal Budaörse. Én ezt nem értem emberek.. tudom, ez a sztori nagyon gyerekes meg minden, de kérlek segítsetek, ti mit tennének most a helyemben... Lányok, ti csak tudjátok mi van. Hogy találkozzunk, kettesben erőltessem vagy mindegy? Milyen legyek mostmár vele?

😊Köszönök minden választ! 15f (lassan, ha ez az írásomból nem is derült ki 16 éves )