Miért van az, hogy nem is az enyém de már az elvesztésétől félek?

A csók meg az ilyenek nincsenek előírva. Kedves kérdező, én nagyon becsülöm az értékrendedet; tartsd meg, mert így vagy jó! Párkapcsolatban ne mutassa magát senki másmilyennek, mint ami. Előbb-utóbb házasság lehet belőle életünk végéig, vagy ha nem is addig, de előbb-utóbb minden kiderül. A házastársaddal szeretitek egymást a jó és rossz (bizony, a rossz is!) tulajdonságaitokkal együtt.

Szóval, ha te nem azok közé tartozol, akik egy hónap után csókolóznak, akkor az úgy jó, ha nem akarsz ilyennek látszani. A leendő férjed ezt maximálisan meg fogja érteni. Ha nem, akkor továbbáll, te pedig szabad leszel egy új fiúnak, aki talán már úgy gondolkodik, ahogyan Te.

Talán te azért szeretsz valakit, mert megcsókolhatod? Ha azt mondod, hogy neked ez nem megy most, akkor majd otthagy? Aki így tesz, attól egyébként sem várhatsz sokat.

Válaszolva az eredeti kérdésedre: szerelmes vagy belé; ennyi az egész. És ez így jó. Talán az lenne ideális, ha nem érdekelne, hogy van-e vagy nincs? Édesanyáddal beszélgess erről; ő biztosan tud adni neked jó tanácsokat, és egyébként is tőle örököltél egy csomó mindent; lehet, hogy ebben teljesen hasonlóak vagytok egymáshoz. Sokat okulhatsz, ha mesél arról, hogy neki hogy udvaroltak, vagy éppen hogy nem; meg ebből egy nagyszerű beszélgetés kerekedhet ki!