Életem szerelme nem lehet az enyém, más meg nem kell, ez ugye normális? 17/L

Ő volt nekem az elso de nem fekudtunk le, odaig el se jutottunk mivel találkoztunk kb 5szor és az utolsó alkalom megbeszélt volt akkor csókoloztunk meg beszélgettünk rólunk ...

De ennyi is volt a mi történetünk nem lehetünk együtt csak az baj ő még jobban rontja a helyzetet mert elég nagy fájdalom nekem az hogy nem lehet az enyém ő még rátesz egy lapáttal hogy olyanokat mondd másoknak hogy állítólag én nem kellek neki de én tudom hogy kellettem neki.

Lassan 4 hónapja nem beszéltünk , már nem is fogunk.

Minden este sírva alszok el és arra gondolok miket mondott nekem és hogy mindenbe hazudott hülyének nézett.

Most már én is lefogom tagadni hogy kell nekem pedig meghalok érte.

Azt tudom hogy tetszettem neki és hogy vonzódott hozzám szimpatikus voltam neki de szerintem ő nem érzett semmit, nem is hiányzok neki. Neki van más amúgy is úgy hogy én voltam a hülye hogy egyáltalán szóba altam vele.

Van köztünk 12 év.

Én már nem is gondolkozok rajta hogy mi volt ez köztünk mert még jobban fog fájni.

De az a baj hogy rajta kívül más nem kell.

Annyi fiú van akinek tetszem de már nem tudok mit mondani hogy miért nem kell senki.....

Mindenki élvezi az életet fiuzik stb én még sose voltam ilyen ő volt nekem csak.

De ha nem fogom elfelejteni akkor milesz?

Az a legszarabb az egészbe hogy le se zártuk ezt a valamit ami köztünk volt csak eltűnt, írtam neki csúnyákat hogy mit gondol magáról de már azt is megbántam.