Hogy tudnám elnyomni az érzést?

Hosszú a story, előre is bocsánat... Egyik fiú osztálytársammal tavaly kezdtünk el, mint haverok, dumálni, a helyzet egyre bizalmasabbá, és barátibbá vált, most 16 évesek vagyunk. Eleinte nem is jött be, meg semmi, neki is más tetszett (abból nem lett semmi). Ott tartunk, h legjobb barátok vagyunk, mindent tudunk egymásról, bizalom is megvan, mindenről tudunk beszélni egyszerűen. Segített nekem nagyon sokat, önbizalomhiányos voltam, abban is segített, nagyon kedves velem. Nyáron képes volt a másik megyéből idejönni ahol lakom, nagyon sokszor találkoztunk, akkor is komolyan beszéltünk, de történtek érdekes dolgok. Hosszú ölelés, összebújás.. ilyenekre gondoljatok. Mivel nekem még nem volt ilyen, nem tudom h ez belefér-e egy fiú-lány barátságba. És igen, adott a helyzet. Kezdek beleszeretni.. Többen mondták, h szerintük bejövök neki, sokszor néz, a számat sokszor nézte, mondta h szép vagyok, szinte tökéletes, sokat dicsér... Nem szeretnék csalódni megint, és ebben szeretném a segítségeteket kérni, hogy hogyan tudnám ezt az érzést csillapítani, mert bennem van az, hogy nem kellek neki úgy, mint lány. 16/L