Miért érzem ezt?

Van egy fiú,akit évente csak egyszer,nagyon maximum kétszer látok. Egy kempingben van lakókocsijuk,ahová mi is szoktunk járni. Na most eddig mindig váltottunk pár szót,idén azonban nem. Ha véletlenül összeakadt a tekintetünk,ő elnézett. A tavalyi/ régebbi viselkedése alapján úgy vettem észre,mintha talán tetszenék neki,idén azonban csúnyán mondva le se sz@rt.

Ma értünk haza a kempingből.

Amikor utaztunk,végig gyomorgörcsöm volt,mikor odaértünk,már remegtem. Amikor megláttam ,esküszöm olyat éreztem,amit még soha. Mintha megfordult volna velem a világ,egyszerűen elvörösödtem,vigyorognom kellett.

Pénteken nagyon örültem,hogy végre látom ( megjegyzem,egész évben erre vártam). majd kicsattantam,ugyan nem beszéltünk,de gondoltam,hogy majd másnap.

Igen ám,csakhogy tegnap sem akart velem semmiféle kommunikációt létesíteni.Egész nap próbálkoztam a szemkontaktussal,végül magamba zuhanva feladtam. Este aztán elmentem még egy körre a kempingben,és akkor láttam,ahogy a kemping melletti parkolóban focizik egyedül. *Gyűlölöm magam,amiért nem mentem oda hozzá akkor.* Egyszerűen ahogy ránéztem,mintha semmi és senki nem lenne ott. Teljesen elbambultam,és amikor észrevette hogy nézem,mintha valaki ,,felébresztett " volna. Pár másodpercig néztük egymást,majd elkaptam a tekintetem.

Tegnap még csak nagyon-nagyon szomorú voltam ,sírni nem tudtam,ma azonban ha csak rá gondolok is sírhatnékom van. Most is könnyezve írom ezeket a sorokat.

Az egészben az az érdekes,hogy a csávó még csak nem is teljesen az ideálom,de amikor a közelemben volt,semmi másra nem tudtam gondolni. Megjegyzem ,még most sem tudok.

És ezután jön az érdekes része... : nekem barátom van. Aki ugyan többször vérig sértett ,és elég sokszor bunkó,de azt kell mondjam,szeretem. Legalábbis eddig abban a hitben éltem,de most eléggé meginogtam. Az a fiú egyszerűen hihetetlen volt.

Megőrülök,most miért érzem ezt?